„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.” (10.)
Akkor, amikor elindultak a kínaiak és az indiaiak is a majdnem márkás ruhabizniszben, zseniális ötleteiknek köszönhetően olyan márkák tűntek fel a 200 forintos pólók és 900 forintos cipők piacán, mint az adidos, a nikei és persze a puuma. A logók kicsit rövidebbek, kicsit ferdébbek, a márkanevekben egy-két betű eltérés és már majdnem márkás cuccod van. Megjegyzem, az igazi márkák termékei sem biztos, hogy többe kerülnek anyagárban, és sajnos az sem garantált, hogy tovább bírják, de ettől még ez a kis trükközés nagyon tanulságos lehet. Egy kicsi eltérés, és máris az igaznak tűnő csak egy hamisítvány, gyenge vagy nem gyenge, de nem az igazi. Az ördög gyermekei és az Isten gyermekei között elsőre talán azt gondolhatnánk, hogy igen nagy különbségek vannak, már elsőre feltűnik, hogy ki ide, ki oda tartozik. Sajnos a különbség nem annyira markáns, hogy azonnal észre vegyük, elsőre fel sem tűnik, hogy az adidas sajnos csak adidos. Sokan úgy adják el magukat, mintha az Isten gyermekei lennének, hiszen kis életszokásaik egészen olyasmik, kis kegyesség, kis templomjárás, egy kis polgári erkölcs, de az Isten gyermekeit nem erről lehet megismerni. Az ördög gyermekei talán lehetnének rendetlen, haszontalan kamaszok, iszákos emberek, de ez sem ennyire egyszerű. A különbség az igazsághoz és a másik emberhez fűződő viszonyunkban van elrejtve. Aki cselekszi az igazságot és szereti a másik embert, az-az Isten gyermeke. A többi meg majdnem mindegy is.
