A mi kultúránkban, ha látsz egy nyitott ajtót, az két dolgot jelenthet, vagy feledékenységet, vagy betörést. Rossz jel, pláne városban, ha egy ajtó tárva-nyitva, nálunk is folyamatosan zárkózni kell. A feleségem panelban nőtt fel, este függönyt el, mert belátnak, ajtót mindig zárni, mert bejönnek, én meg nem értem, mert nálunk falun ez nem volt kérdés. …

Minden kultúrában van belőlük, persze más és más nevekkel illetik őket, de lényegüket tekintve ugyanazok. Olyan mítikus lények, akik egyor éltek, aztán meghaltak, de valamilyen formában (akár szellemi, akár anyagi) még hatással vannak az élők világára. Mítoszok, legendák és persze irodalmi alkotások őrzik őket, no és persze a Biblia. Ki ne hallott volna zombikról, lichekről, vámpírokról, inferusokról, szellemekről vagy akár kísértetekről, akik könyvekben, filmekben, versekben és zenékben lettek megírva vagy megénekelve. …

Már egy percen belül járunk. Pörögnek a másodpercek, lassan itt a vége, 95-96, most nem nyer a csapat. Van ez így. Egy teljes évad kemény munkája, s a remélt siker ezen az egy ponton múlik. Bele is nyugodhatnánk, dudorászva, hogy „most múlik pontosan, engedem hadd menjen…”, de az edző időt kér. …

Movie again! 🙂 Vannak filmek, amik azért ragadnak meg benned (netán bennem) mert olyan tartalommal és üzenettel bírnak, amit be tudsz építeni a magad kis rendszereibe tanulságul. Van ami azért emlékezetes, mert tudott valami többet, mint az átlag moviek, digitális effektek, díszlet, rendezés, színészi játék, ki tudja mennyi minden, ami emlékezetessé tehet egy filmet. …

Nem tudom, hogy voltál-e már abban az élethelyzetben, amikor láttad előre, nagyon tisztán és pontosan, hogy mennyire és meddig fogsz szenvedni. Ritka pillanat az ilyen, amikor a szenvedésünknek van iránya és van határa, amikor a szenvedésünk nem értelmetlen, hanem az Isten kezében egy egészen másfajta értelmet nyer. …

Talán furcsának tűnik, hogy veszem magamnak a bátorságot és így szólítalak meg téged, de tekintve, hogy amúgy is önálló jogi személy vagy, ráadásul különleges tervem van veled, jogosnak érzem ezt a megszólítást. Te bizonyára nem tudod, de Atyámmal összebeszélve úgy döntöttünk, hogy mihamarabbi visszatérésemet siettetve …

Az első lélegzetvétel, az első hapci vagy az első felsírás, az első lépés, az első szó, az első nap az iskolában, az első biciklid, az első kutyád, az első szerelem, az első csók, az első diploma, az első lakás, az első gyerek, az első előléptetés. Annyi minden van, amiből az első örökre meghatároz minket, ami egy életen át elkísér, persze kinek-kinek más és más, vérmérséklete, tudása vagy éppen neveltetése szerint. …

Mielőtt azt hinnéd, hogy a hiba, amit elkövettél jóvátehetetlen, vizsgálj meg minden lehetőséget, mert talán még helyre lehet hozni. Mielőtt azt hinnéd, hogy a bűn amit elkövettél megbocsáthatatlan, keresd meg azokat, akiktől még bocsánatot lehet kérni és talán majd kapni is. Ez nem a „soha ne mond, hogy soha”, meg a „mindig minden megoldódik” olcsó szlogen akar lenni, hanem a Szentírás egyik legmegdöbbentőbb igazsága bontakozik ki előttünk. …

Szembe jött velem ő, a nagy pöffeszkedő, gondoltam mondok neki egy áldást és azt kívántam, hogy olyan jó dolga legyen, mint amilyen jó dolga van a lelkének. Üvöltözött velem, hogy kívánhatok neki ilyen rosszat, hát nem látom mi van a lelkében? Csupa rosszindulat és gonoszság, mit átkozódom én?