„Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek.” (3.)
Biztos voltál már a vonalnak azon a végén, amikor a következő mondatod hallottad: – Most haragszol? Ehhez persze olyan szívszorító „vizuálelemek” voltak felsorakoztatva, mint a barátnőd bambisan tágra nyílt őzikebarna tekintete, vagy a barátod kicsit összébb szorított mosolya, némi kéztördeléssel vegyítve. Az én esetemben, ezt a mondatot, az öt éves lányom sírásra görbülő szája, egy-két nehezen kipréselt krokodil könnycsepp próbálja hangulatilag bekeretezni. Mint mondjak, sikerült is neki, ezeket a helyzeteket nem a lányos apáknak találták ki. Mert amúgy haragszom! Legalábbis rohadtul fáj a lábam, amin egy darabig nem lesz köröm, mivel a kisasszony méltóztatott rányitni a szobaajtót a bal lábamra. Végül is, nem is rá haragszom, hanem a feleségemre, minek hívta le a gyereket az emeletről. Ez sem jó ötlet, úgyhogy inkább az asztalosra haragszom, aki nem vágta le rendesen az ajtóknak az alját, vagy esetleg magamra, minek maradtam itthon. Lényeg a lényeg, hogy amikor fáj, lüktet, amikor idegesít, akkor haragudnom kell valakire. Általában ebben a haragban nincs semmi jó, semmi építő, semmi pozitív, hanem önzőségünknek és emberségünknek a szeretet mellett a legegyszerűbb megjelenése ez. Haragszunk, mert haragudnunk kell. A harag fiai vagyunk, talán dupla értelemben is, hiszen sokszor az Isten haragját is magunkra vonjuk azzal, ahogyan élünk és viselkedünk. Isten haragja azonban nem olyan, mint a miénk, nincs benne önzőség, nincs benne gyűlölet, nincsen benne felesleges indulat. És nincs benne semmi, ami ellenünk irányulna, hanem Istennek még a haragja is értünk van. Hiszen nem ránk haragszik, hanem értünk. Nem ránk, hanem arra, amit ellene, és amit a másik ember ellen teszünk. Értünk haragszik, de Krisztus által valamennyinknek megbocsát. Ezért lehet olyan természetes és egyszerű az átmenet a haragból a kegyelembe, a kárhozatból az üdvösségbe, s válhatunk a harag fiaiból a kegyelem gyermekeivé.
