„Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” (36.)
Azt hiszem, fogalmad sincs arról, hogy ki is az a Barth, vagy éppen Cullmann, és nem szoktál Irenaeus-t sem olvasgatni (ne zavarjon a dolog, ők nagyon okos emberek voltak, akik megpróbálták megérteni ezt a szakaszt az élet könyvéből, több-kevesebb sikerrel). Talán még az is kérdéses, hogy valaha olvastad-e az Ézsaiás próféta könyvének bármelyik részét (ez azért már kicsit zavarhat JLJ). Folytatva a valószínűség számítást: több mint valószínű, hogy nem szegődik melléd egy Fülöp kaliberű „tanítvány nagyágyú”, aki úgy űzi ki a tisztátalan lelkeket, mint a huzat a porcicákat…és talán nem is kapsz ennyire konkrét magyarázatot mindarra, amit Istenből megértesz…de azért gondold végig! Ha egy néger kincstárnok, aki Ézsaiás próféta könyvét olvasva, az egyik legelhagyatottabb úton, választ kaphat a kérdéseire Jézus egyik tanítványától, és mire éppen befejezik a „kérdezzfeleleket”, pont egy vízhez érnek, akkor ott tényleg nem marad más kérdés, mint ez az egy: Víz is van, kedvem is van, te is itt vagy, én is itt vagyok…van annak akadálya, hogy megkeresztelkedjem? Ahogy Károli mondja (hosszú lenne elmagyarázni, annyi legyen elég róla, hogy Bibliát fordított, és ha ő nem lett volna, most még ennyire sem tudnánk magyarul) Micsoda tilt meg az keresztségtől engemet? Ez az a mondat, ami irigylésre méltó ettől az embertől. Olvassa Isten kijelentését, aztán megérti, aztán cselekszik. Pedig, ha valakinek húzós volt ez-az egész, az pont ő. Se a múltja, se a kultúrája, szinte semmije sem hatalmazza fel erre az optimizmusra, kivéve azt, amit megértett az Istenből. Szeretnék ilyen egyszerű lenni, ennyire nyílt és ennyire egyenes. Megérteni, hogy az a Bárány, aki nem nyitotta meg a száját az őt nyírók előtt, az a Bárány értem ment a „vágóhídra”. Utána pedig a kérdésemre, hogy van-e valami akadálya annak, hogy kövessem őt, azt a választ kapni, hogy „…ha hiszel teljes szívből, akkor nincs…”