„Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment Jézushoz, és mirhából és aloéból készült olajat hozott, mintegy száz fontnyit.” (39.)
Mi történik az emberrel amikor végre megérti és felfogja, hogy mi az evangélium? Pontosan az, mint ami Nikodémussal is történt. Az öreg és bölcs istenkereső, aki, amikor Jézus élt, akkor csak este és titokban mert vele találkozni és aki akkor még nem értette mit is jelent újjászületni, most nyíltan és nappal vállalja a Jézussal való kapcsolatát. Közel hetven millió forintnyi olajat hoz Jézus testének, mert már nem számít a pénz. Sorban áll az elítélt és a hatalom által bűnösként megfeszített „lázadó” testéért, mert már nem számít a társadalmi státusz. Képes vallásos zsidó férfiként hozzáérni egy halott emberhez, vállalva ezzel a tisztátalanságot, mert már a vallásos keretek sem számítanak. Valósággá vált az életében az, amit akkor, aznap este Jézus neki mondott: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” Nikodémus már hiszi és tudja, hogy Jézusban új élete lehet, ami túl mutat ennek a világnak a megkötöttségein, szokásain és játszmáin. Újjászületett ember, aki ennek az új életnek már nem szégyelli az indítékát és nem féli a következményeit. Aki korábban titokban és az éj leple alatt volt Jézus szimpatizánsa, az most nyíltan és nyilvánvalóan tanítvány, hálásan és szabadon attól a szeretettől vezérelve, amit Megváltója iránt érez. A keresztyénség ez és a keresztyénség ilyen. Pazarlóan nagylelkű, tetteit nyíltan felvállaló, inkább hitében és nem vallásos szokásaiban elkötelezett, aki vállalja mindazt Krisztusért, amit Krisztus is vállalt érte. Legyetek így keresztyének!
