Biztos mondták már neked is, hogy képmutató vagy. Egyre inkább azt érzem, hogyha valamit jól csinálsz, akkor előbb-utóbb azok, akik nem így tesznek, vagy gondolkodnak, rád fogják sütni, hogy te csak egy képet mutatsz, míg a valóság valami egészen más. (Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet jogos a kritika és ne kellene komoly önvizsgálatot tartanunk!). …

Egy nagyon kedves pedagógus néni beszél, árad belőle az erő, az élet, beszél rólatok kamaszokról. Lassan már 15 perc óta a kedvenc szava az énvakság, mert a kamasz énvak, vagyis nem lát máshogy csak mindent önmagán keresztül, s általában megis áll önmagánál. Így születik meg az új élet, az új személyiség, meg bennem egy új gondolat. Mert ha ez így van, akkor én még kamasz vagyok, s már ezért megéri szakmai konferenciákra járni, felfedezni, hogy ugyanolyanok vagyunk …

A napokban annyiszor hallottam ezt a szűkebb család, tágabb család, származási család stb. kifejezéseket, hogy a könyökömön kikoptatott lyuk mellett azért a fejembe is beékelődött a gondolat, hogy akkor most mi is van életünk legfontosabb közösségeivel. Na, nem azért mondom, mert maga Jézus Krisztus is elég markánsan foglalt ebben a kérdéskörben állást, de ha Ő a kályha, akkor melegedjünk ennél a tűznél. …

Vegyünk egy mondást, mondjuk a „legjobb védekezés a támadás”-t alapul egy kis eszmefuttatáshoz. Adjuk oda ezt a mondást egy olyan embernek, aki ismeri az utca törvényét, éppen annyira, mint a küzdősportok szabályait és filozófiáját! Rögtön azt mondja, hogy ez a mondás nem is igaz, legalábbis így, ezt csak azok találták ki, akik nem tudnak védekezni. …

Néha a legkedvesebb emberek tudnak a legnehezebb helyzetbe hozni. Bizonyára nem szándékosan teszik velem ezt, de nem egyszer szabadult már rám egy-két olyan tag, aki egy nagyon kedves ismerősömtől kapta meg az elérhetőségeimet. Na erre szokott az agyam el-elcsöppeni, vagy leakad a gépszíj, ki, hogy hívja. …

Tehát a gyerek nem az enyém, hanem az Istené. Tőle kapom azzal a felelősséggel, hogy Neki adom majd vissza. Szóval tessék velük úgy bánni, mint mindennel, ami az Istené!

Ha valami égbekiáltóan hiányzik ebből a mai világból, az nem más, mint a család, s mindaz, amit a család adhat. Nem tudom anyád szerette-e apádat, s fordítva, nem tudom, hogy mennyire tisztelték egymást, hogy együtt vannak-e még vagy bárcsak ne lennének. Azt viszont tudom, hogy hiányoznak a normális családok ebből a mai világból, azok a családok, ahol az ember megtanulhatta és elsajátíthatta azokat az alapvető viszonyulásokat, amik kellenek az élethez. …

Azt már a jó öreg Lear király is megmondta Alban hercegnek (aki amúgy az egyetlen normális túlélője Shakespeare egyik legbonyolultabb művének), hogy egy szülő számára az egyik legfájóbb dolog a gyermeke hálátlansága. „…mennyivel élesben fáj, mint a kígyó foga, hálátlannak tudni gyermekét.” – hangzik a királyi átok, és ne hessegessük el ezt magunktól azzal, hogy egy gyermekei gonoszságába beleőrülő kitalált alak fájdalmas vekengése mindez csupán! …

Egyszer egy szerzetes azt kérdezte a Mestertől: – Igaz-e, hogy az igaz ember lelke győzedelmeskedik a halál felett?! Szokásához híven a Mester semmit sem válaszolt. De a szerzetes nem hagyta annyiban a dolgot, mivel mindennap feltette a kérdést, és mindennap ugyanaz a csend volt a válasz a kérdésére a Mestertől. Végül a szerzetes nem bírta tovább, és azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a kolostort, otthagy mindent, ha erre az életbevágóan fontos kérdésre nem kap választ. …