Írta: Kurt Johnston
Én azon a véleményen vagyok, hogy mindenki függő, mindenki rabja valaminek. Mindenki. Valaminek.
De már ahogy ez lenni szokott, a keresztyénségben az a „normális”, hogy leginkább csak a „nagy dolgok” kapnak figyelmet. De te azért csak tudd, vannak olyan diákjaid, akik függők, vagy veszélyesen közel állnak hozzá, hogy ártsanak maguknak, hogy drogozzanak, igyanak, a pornó rabjává váljanak, vagy valami hasonló beszippantsa őket. És nekünk, mint ifjúsági munkásoknak felkészültnek kell lennünk, hogy bármelyik pillanatban, amikor csak szükség van rá, segíteni tudjunk ezeknek a tiniknek.
Mindenki függő, mindenki rabja valaminek. Mindenki. Valaminek.
Lehetnek diákjaid, akik épp azzal küszködnek, hogy a „nagy dolgok” rabjai, de a legtöbben nem így vannak. Ők sokkal inkább küzdenek azokkal a kisebb, gyakran meg sem határozható függőségekkel, amelyek lassan kikezdik a hitüket, örömüket és az arra való képességüket, hogy teljes életet éljenek, olyat, amilyet Jézus Krisztus ígér.
Vannak a diákjaid közül, akik a pletyka rabjai. Mások a sértődöttségé. Megint mások a harag, az irigység, a megjátszás, az elfogadás, vagy képzelet rabjai. Vannak, akiket a félelem kötöz meg. Vannak, akiket a hasonlítgatás. Másokat a bizonytalanságérzet, bűn, boldogság, vagy a kényelem.
Mindenki függő, mindenki rabja valaminek. Mindenki. Valaminek.
Szóval, hogyan segíted a diákjaidat, hogy támadást indíthassanak függőségeik ellen?
A „NAGY DOLGOK”-KAL KÜZDŐK:
Vannak diákok, akik a „szokásos” függőségekkel küszködnek… a „nagy dolgokkal”. Ebben az esetben életbevágóan fontos, hogy ne egyedül vágj bele, hanem legyen kéznél egy listád képzett, megbízható lelkigondozókról, akikhez irányíthatod a családokat! És, hogy legyen egy hely, ahol a függőséggel küzdő fiatalok biztonságban érezhetik magukat, és ahol a remény és a segítségnyújtás folyamatosan jelen van, indíts be számukra egy külön csoportot!
A „TÖBBIEK”:
Segítsd őket, hogy hadat üzenhessenek a függőségüknek oly módon, hogy együtt teszik ezt meg! Mutass rá a valóságra, hogy mindnyájan rabjai vagyunk valaminek, amivel esetleg nem tudunk szembe nézni egyedül, és hogy ezek a „függőségek” hosszútávú sérüléseket okoznak. Tanítsd ezekről a dolgokról a diákjaidat, imádkozz velük, és alakítsd ki az ifjúsági szolgálatodban annak a kultúráját, hogy a nehézségeket meg szabad osztani, be lehet vallani. Képzelj el egy olyan ifjúsági csoportot, ahol bátran azt meri mondani egy diákod, hogy „Helló, Bea vagyok, és a sértődöttség rabja.”!
Kísérjük, támogassuk továbbra is azokat a diákokat, akiket valami „szokásos” függőség ragadott el, és mint ahogy tesszük is, ne feledkezzünk meg mindazon többiekről sem, akik „csak úgy” rabjai valaminek! Mind. Valaminek.
