Craig Gross az „XXXchurch.com” alapítója, s nagy szenvedéllyel munkálkodik azon, hogy a pornográfia rabságában élő férfiakat és nőket elsegítsen a teljes szabadságra. Az „XXXchurch.com” ezreket segített már abban, hogy nagyobb személyes felelősséget vállaljanak, valamint, hogy valamiféle biztosítékot adjanak arra nézve, hogy a folytonosan növekvő idejüket, amit a neten töltenek, jóra használják. Ezzel a háttérrel Craig írt egy könyvet nem régiben “Open” (Nyitva) címmel, mellyel elkötelezetten igyekszik segíteni ezeket az embereket, hogy őszinte, valóságos, reális életstílust alakítsanak ki és vállaljanak felelősséget egymás iránt. Arra gondoltunk, megkérjük Craig-et, mondjon nekünk egy kicsit többet erről a fantasztikus, új könyvről.
Szóval, akkor ez egy olyan könyv, ami mindenkinek szól, legyen férfi, nő, öreg, vagy fiatal. Miért gondolod, hogy a keresztyéneknek, és tágabb értelemben véve, a világnak szüksége van manapság egy ilyen könyvre?
Manapság olyan világban élünk, ahol szemtől szemben ülhetnek emberek egy tányér étel felett, de még sincsenek jelen, tele van a fejük mással, a figyelmük valahol máshol van. Lefelé bámulnak a telefonjaikra, csevegnek valakivel, talán arról, mit is esznek, vagy kivel „vannak”, vagy Instagram fotókat készítenek, vagy mindezt egyszerre. Az emberiség soha nem volt még ennyire összekötve, kapcsolatban egymással, mint ma, de ezeknek a kapcsolatoknak a felületessége gyakran a teljes kapcsolat-nélküliség érzését hagyja bennünk. Megosztunk, csevegünk és ehhez hasonlókat csinálunk a neten, de nem igazán tesszük mindezeket valós időben, valós emberekkel, valós, időnként nagyon is nehéz témákról. Nem arra vagyunk tervezve, hogy egyedül éljük az életünket és a keresztyén közösségeknek erre kell bátorítaniuk az embereket—azaz a világ többi részét—, hogy próbáljanak meg nyitottak, valóságosak, őszinték lenni egymással. Ezek nehéz dolgok és nem jönnek maguktól, természetesen, ezért megpróbáltam megosztani néhány gyakorlati dolgot, hogyan legyünk őszinték, nyitottak. Szeretném, ha látnák az emberek, hogy ezek nem csupán értékes, klassz dolgok, de szükségesek és megvalósíthatóak is. Bárki lehet nyitott.
Te már kialakítottál, felépítettél egy szolgálatot a szexuális tisztaság és a pornográfia veszélyei témájában. Mire hát most ez a könyv? Miért terjeszted ki az üzenetet egy szélesebb közönségre?
Olyan emberekkel dolgozunk, akiknek titkaik vannak nap, mint nap, s a titkok előbb-utóbb megölnek. A titkok darabokra tépik az életed, a családod, a kapcsolataid. Ez a könyv nem csupán a pornóról szól, vagy a titkokról, vagy a rossz dolgokról, hanem sokkal inkább bátorítani akarja az embereket, hogy meglássák, együtt többek, jobbak vagyunk, lehetünk. Ha már abban az előnyös pozícióban vagyunk, hogy látjuk a titkok veszélyét, akkor igazán meglátjuk azt is, micsoda szabadság és elégedettség származhat egy nyitottan megélt életből. Azt gondoltam, itt az ideje, hogy tágabb körben is megosszam: a felelősségen keresztül jövő nyitottság békés és elégedett élethez vezet. És ez mindenkire érvényes.
Az „XXXchurch.com” formált a te nyitottságról alkotott képeden?
Rá kellett jönnöm, hogy mindnyájunknak van min dolgoznia. A legerkölcstelenebb, legmocskosabb bűnöstől kezdve a legeslegtisztább lelkészig, mindőnknek van valami a tarsolyában. Mindnyájan tanulhatunk új dolgokat és új módokat, hogyan növekedhetünk. Vannak, aki már révbe értek, vannak, akik még nem. De az a szép ebben, hogy mind úton vagyunk, s másokat is be kell vonnunk ebbe, és így segíthetünk egymásnak előrébb jutni.
Mit gondolsz a könyved másképp szól a nőkhöz, és másképp a férfiakhoz?
A legtöbb nő úgy gondolja, a férfiaknak van szükségük felelősségre és férfiak csoportjára mutogatnak a férjüknek a pornó probléma és a szexuális kísértések kapcsán. Az olyan kifejezések, mint „felelősség”, vagy „nyiltság, nyitottság” általánosságban véve a férfiak számára érthetőbb dolgok, bár a legtöbb férfi túlságosan fél teljességgel átadni magát ezeknek. De egyébként a nők is vágynak ezekre, amikről beszélek. A feleségem is elolvasta a könyvet és úgy gondolta, a legtöbb nőt érinti, megérinti a téma, de a probléma az, hogy a legtöbb ember azt hiszi, csak akkor van szüksége felelősségvállalásra, ha valami nincs rendben vele. A sémának meg kell változnia. A “Felelősségre van szükségem” nem egyenlő azzal, hogy “Rossz ember vagyok, korrekcióra, fenyítésre van szükségem”. Nyitottnak lenni nagyszerű! Büszke vagyok, hogy elmondhatom magamról, az vagyok. Az a reményem, hogy ez a könyv másokat is elsegít erre, kortól, nemtől, hittől függetlenül.
Fordította: Momo
