„Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (25-26.)
A legjobb vicceket mindig az élet produkálja, s ha ezt egy pillanatra is elfelejtenénk, akkor jön egy újabb helyzet, ami erre emlékeztet minket. Nem biztos, hogy jogom van ezt a mondást átírni, de a következő példa azt mutatja, hogy ez a zsidó viccekre is igaz. Még 2019-ben a Copa America döntője előtt találkozott Brazília izraeli nagykövete Yossi Shelley az ország elnökével Jair Bolsonaroval. Ez még nem vicces, nem is jelentős, de mindjárt beindul a sztori, nyugi. Mert ugye ezek a diplomaták hol is mulathatnák együtt az időt, mint ebéd közben egy méregdrága étteremben, összekötve a kellemest a hasznossal. A vicc az most jön, mert az erről készült fotón a két diplomata előtt a tányéron két csodaszép, ínycsiklandó homár feküdt, bizonyítva, hogy mindketten ezt ebédelték. Igen ám, de a homár az sajnos nem kóser, vagyis zsidó ember számára tisztátalan, nem ehető, így a nagykövetségi sajtósok egy hirtelen jött kósza gondolattól vezérelve nemes egyszerűséggel vmi ócska programmal rásatíroztak feketével egy kis krikszkrakszot a tányérokra. Egy igazi és autentikus zsidó vicc, hiszen az emberek elől sem sikerült elrejteni a tisztátalan ételt, a Mindenható és Mindenütt Jelen Lévő Isten pedig bizonyára még ennyire sem lát a virtuális festék mögé, esetleg annyira kacagott, hogy nem látott a könnyeitől! A tisztátalant nem lehet tisztává fotosoppolni, nem lehet rátenni vmi pacát, ami majd kitakarja a lényeget. A tisztátalant egyedül az igazi és tiszta vízzel lehet lemosni, amely nemcsak a testet, hanem a lelket is képes megmosdatni. Krisztus az a víz, amelyik a tiszta és tisztátalan ősi kategóriáit átírja és átszabja, s minden, ami benne van tisztává, s minden, ami rajta kívül esik, az tisztátalanná lesz. De ez már keresztyén vicc, vagy mégsem?