„Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat;” (5.)
Az ifjú pár az étterembe lépve a legjobb asztalt kapta, mert ugye bokánfelülfelhajtós nadrágos, 65-ös bicepszes, fokhagymaseggű nyakigtetkós barátunk megteheti, hogy saját monogramos klipsszel összefogott húszezres kötegből bármit kicsengessen. A vele való hölgy (itt mindegyik szó erős túlzás) legalább három testrésze is hasonló köteg pénzből lett finanszírozva, dúlt a love, nagy nehezen eljutottak az asztalig. Csettintésre ugrott az „ásványvízszomelié”, három pincér, gyorsan előkerült a swarovski kristályos mobiltokba burkolt félmilliós csodateló és már kattantak is a lelkes szelfik. Előételnek valami pötty a tányéron, amit szegény nagyanyám elmosott volna, mert simán maradéknak nézi, majd zsenge zöldborsóleves (téli idényzöldség) tökéletes tojással, aztán a főműsorszám: wagyu. Nem holmi európai vagy ausztrál utánzat, hanem igazi japán, a tökéletesen márványozott marhahús, a legmagasabb A5-ös minősítésű, ráadásul a séf meg is tudja sütni, nincs kompromisszum, nincs kérdés, médiumtól egy gondolattal visszább. Tökéletes az időzítés, a konyha és a szerviz profin dolgozik együtt, megérkeznek a tányérok. Ez a két gasztroguru meg, ahelyett, hogy elkezdte volna enni az előtte tündöklő tökéletes ételt, amiért képesek voltak fejenként nyolcvanezret fizetni, elkezdték fotózni magukat meg a kaját, mert annyira cuki, meg „Nézd Géza, az a pici gomba olyan, mint Pimpike mancsocskája, fotózzuk le és majd megmutatjuk neki!”. Nem tudom, hogy Pimpike, aki belőlük kiindulva egy tipikus „egyrúgásos” ázsiai minikutya lehet, amit jobb érzésű keleti éttermekben előételként hoznak ki, értékeli-e majd a fotót, de az a hús a szelfizgetés alatt elvesztette mindazt, amiért érdemes volt egy vagyont fizetni. Mert nem az számít, milyen az íze, vagy a közös élmény, mert együtt ették meg, hanem hogy megmutathassák: itt is voltak, meg ezt is ették. Tele az insta meg a fb emberekkel, akik mindent azért tesznek, hogy megmutassák, hogy mások lássák. Ezért adakoznak, ezért nevelnek gyereket, ezért nyaralnak, ezért csinálnak mindent, hogy lássák az emberek. De a várt felmagasztalás éppen úgy csak látszat, mint az élmény, ami erre hajt…
