„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (41.)
Jézus Krisztus támogatást kér az övéitől! Megrázó és megható, ahogyan Krisztusból előtör teljes embersége, s miközben készül a tudatosan választott halálra, arra kéri az övéit, hogy imádkozzanak vele, érte s önmagukért, hogy kísértésbe ne essenek. Sokan nem szeretik, én rajongok a Krisztus utolsó megkísértése c. filmért, ami pontosan a legnagyobb kérdést feszegeti – természetesen a filmművészet és nem a teológia oldaláról. Vagyis, hogy Krisztusnak vajon nem Jézus volt-e a legnagyobb kísértése?! A teljes Isten és a teljes ember lét, hogyan fér el egymás mellett? Hiszen egy ember számára az a lehetőség, hogy talán mégsem kell meghalnia, hogy élhet, az lehet a legnagyobb kísértés. A már emlegetett muvi is ezt ábrázolja, ahogyan az ember Jézus a szenvedések közepette enged a kísértőnek, aki leszállítja a keresztről, és a teljes ember lét felé vezeti. Persze a kritikusok semmi mást nem láttak a filmben, mint, hogy Jézus Krisztus összejön Magdalai Máriával, gyerekei lesznek és éli az életét. Miközben a film vége csak az, hogy Krisztus ellen áll a kísértésnek, és betölti küldetését, szinte büszkén mondja ki az utolsó képkockákon, hogy „Elvégeztetett!”. Mivel a tanítványok részesednek a Mester szenvedésében, így a mi kísértéseink is nagyon hasonlóak, mindig ugyanazt a kérdést feltéve nekünk: – Mennyi jár nekem, mint embernek? Mennyire lehetek ember? Mit tehet egy tanítvány és mit nem? Nemet mondhat-e emberi indokok miatt a küldetésére? Lehet-e indok bármire is, hogy a „test erőtlen”? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
