„Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked, ha fél szemmel mégy be az életre, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehenna tüzére.” (9.)
A falusi plébánoshoz elmegy az egyik falubeli leány, hogy megvallja neki gyónás közben a bűneit. El is mondja, hogy tényleg igen nagy bűn terheli a lelkét, mert ő bizony lefeküdt a gazdatiszt fiával, mikor még megsincsenek esküdve, s nem is nagyon lesznek, mert ugye az pont annyira nem akarja őt elvenni, mint amennyire ő nem akar hozzámenni. A pap nyugtatja, hogy most már mindegy, ne pánikoljon, hanem szépen, ahogy illik egy gyónáskor, mondjon el mindent és könnyítsen a lelkén. No a lány elmondja, hogy az ördög fondorlatosan és apró kis lépésenként vitte a bűn útjára, mert először csak kacsingattak egymásra, aztán beszélgettek, aztán megfogta a térdét, megcirógatta a haját, megcsókolta, s hát – nincs mit tagadni – végül levette a lábáról. – De lányom – fakadt ki az öreg plébános – amikor a szalmakazalba pucéran belehemperegtetek csak tudnotok kellett volna, hogy amit tesztek az utálatos bűn! – Jaj, tudtuk mi azt tisztelendő atyám, hogy amit csinálunk az bűn, de azt is tudtuk, hogy már vétek lett volna abbahagyni! Igen, tudom, de azt is tudom, hogy néha muszáj másra is gondolnunk, mint az egy hete tartó őrületre. Nem szólhat minden arról, s ha már mi magyarok híresek vagyunk a humorérzékünkről, akkor miért ne lehetne ez is olyan „sírvavigadós”. Jézus Krisztus itt arra tanít, hogy abban a folyamatban – mert sohasem pillanat, hanem mindig folyamat – amikor vétkezünk, amikor a bűn útjára lépünk, amikor nemet mondunk az Istenre, abban a megállás és a visszafordulás nagyon egyszerű dolog. Nem kell túlgondolni, nem kell túlbonyolítani, pontosan olyan, mint amikor az ember rájön, hogy az autójával a szakadék felé hajt és a felismerést azonnal a fékezés követi. Nem akarsz lezuhanni, taposod a féket és közben imádkozol, hogy megúszd. Kb ennyi. Hagyd abba. Állj meg. Ne tedd, ne nézd. Mert neked lesz jobb, ha nem folytatod tovább. A gyehenna vacak egy hely, és azok kerülnek oda, akik nem álltak meg akkor, amikor még megtehették volna.
