„és így szóltak hatalmas hangon: – Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”(12.)
Talán mondanom sem kell, vagy, ha mégis, akkor pedig csak közhelyeket tudnék puffogtatni, hogy nincsen olyan ember, aki ne vágyna erőre, hatalomra, gazdagságra, bölcsességre, tisztességre, dicsőségre és áldásra. Persze ezeknek különböző variációi is szóba jöhetnek a vágyak és az emberi élettervezések szintjén. Mert valamelyikért biztosan síkra szállunk, valamelyikért megküzdünk, valamelyiket bele akarjuk szuszakolni az életünkbe. Nagyon sok erőfeszítést képesek vagyunk megtenni ezekért a dolgokért, de a legtöbbször mégsem sikerül ezeket maradéktalanul elérnünk vagy a magunkénak tudnunk. Az újévre hangolódva talán a mélyére nézhetünk ezeknek a fogalmaknak, s megláthatjuk azt, hogy ezek nem csak úgy lebegnek szabadon az éterben, hanem ezek a dolgok az Istennél vannak elrejtve. Nem szabadon leszakítható gyümölcsei ezek az élet fájának, hanem az Isten legfontosabb adományai és ajándékai, amiket Ő ad, kinek-kinek szabadon és kegyelemből. Jogos a kérdés, hogy kinek vagy kiknek ad, ki lehet méltó arra, hogy övé legyen mindez?! A megöletett Bárány méltó, hiszen önmagát adta a világért, s mindenki méltóvá lehet, aki követve a méltó Bárányt képes önmagáról lemondva, a világért élni. Ahogyan a Bárány mondta: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”!
