„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (10.)
Ritkán veszem elő a magyar nyelv értelmező szótárát, de vannak helyzetek, amikor muszáj pontosan fogalmazni, és ez pont az a helyzet. Kíváncsi voltam, hogy mi a frappáns jelentése ennek az ismert kifejezésnek és a következőt találtam: „Nem várt helyzeten, kedvező alkalmon, meg nem érdemelt eredményen felbátorodva egyszerre arcátlanul merésszé válik.” Azért is izgi most ez, mert egyre erősebben azt érzem, hogy egy olyan világban élünk, ahol egyszer csak az emberek vérszemet kapnak. Ha megnézed kiket sitteltek le az elmúlt évben, kik min buktak le, kik kivel szakítottak, akkor azt látod, hogy emberek, akik olyan szépen indultak szakmailag, kapcsolatok, amik olyan harmonikusnak tűntek egyszer csak tönkre mennek, mert az ember sajnos vérszemet kap. Ahogy a szótár írja, „meg nem érdemelt eredményen felbátorodva egyszerre arcátlanul merésszé válik”. Vajon Jézus a hamis sáfár példázatában erre bátorítja tanítványait, erre ösztönöz minket, hogy vérszemet kapva, csaljunk, lopjunk, hazudjunk? Biztosan nem ez volt a célja, és nem ezt mondta. De akkor hogyan kell értenünk ezt az egészet? Mielőtt elhangzik az Isten és a mammon imádásának kizárólagos parancsa, az előtt ott van ez az aprócska mondat a világ fiainak éppúgy okulására, mint a világosság fiainak bátorítására. A mondat arról szól, hogy az ember működik valahogy. Aki hű, annak a hűsége nem azon alapszik, hogy éppen mennyit bíztak rá, hanem azon, hogy ki az, aki rá bízta a feladatot. Aki a mammont imádja, akinek a pénz az istene, annak a hűsége mindig mennyiségi kérdés. Magának gyűjt, vérszemet kap, semmi sem lesz elég. Akinek az Élő és Mindenható Isten az Istene, annak a hűsége a megbízó személyén alapszik, aki elvárja, hogy az „éppen-aliggal” legalább olyan hűséggel bánjon, mint a „sok-sok rengeteggel”, ezért nem kap az ember vérszemet és ezért tud végig alázatos maradni.
