„De Bálám ezt felelte Bálák udvari embereinek: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek, az ÚRnak a parancsát, és nem tehetek semmit vele szemben.” (18.)
Nem biztos, hogy ismerős a mondás, de nekünk magyaroknak mégiscsak van róla élményünk és emlékünk, hogy milyen is az, amikor “van az a pénz”. Amikor azt hallod, hogy valaki valami olyat csinált, amit sohasem gondoltál volna róla, akkor azért elhangzik a “van az a pénz” kifejezés. Mert ugye tényleg van. Vagyis ez arról szól, hogy kinek mennyi az ára, ki mennyibe kerül, s csak nagy ritkán akad valaki, akinek “nincs az a pénz”, sem semmi más. Persze jogos a kérdés, hogy miért ne lenne “az a pénz”? Ha nem illegális, ha nem erkölcstelen, ha csakugyan a jobbulásunk és az előrehaladásunk múlik rajta, akkor miért kellene egy jó ajánlatra nemet mondanunk? Azt hiszem egyedül az Isten szava és minden, ami ebből fakad és ehhez kötődik az egyetlen olyan ok, ami miatt az ember képes lehet arra, hogy nem adja el önmagát. Mert ha egyszer Isten valamire azt mondja hogy ne és nem, akkor ott aztán ígérhetnek bármit, fenyegethetnek bármivel, de az embernek ki kell mindvégig tartania. Hiszen az emberek szava, kérése, vágya, ígérete és fizetsége előtt mindig ott kell legyen az Isten szava és akarata. Nem származik abból semmi jó, ha az ember ellene megy Isten akaratának, mert lehet, hogy első ránézésre nemcsak van az a pénz, meg még jól is jön, de hosszú távon úgyis bukta és pusztulás az ilyen sztorik vége. Szóval ha eddig nem így gondoltátok, akkor most itt az idő kimondani: NINCS AZ A PÉNZ!