„Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” (24.)
Biztos mindenkinek vannak a fejében ilyen utolsó mondatok, amiket tényleges vagy csak elképzelt helyzetekben, tényleges vagy csak elképzelt emberek, a tényleges vagy elképzelt haláluk előtt mondtak. A teljesség igénye nélkül a kedvenceim: „Ha még egyszer lefagy a Windows kinyírom magam!”, „Ki az a hülye, aki nyáron bundában szed málnát?”, „A kezemben tartott növényevő lábatlan gyíkot csak a szakemberek tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától!”, „Szívecském, ez a legjobb gombapörkölt, amit valaha ettem!”, „Nyugi, ez csak gyakorlógránát!” és az utolsó, de csak azért, hogy a lányok is szeressenek: „Oké, hazafelé engedjétek, hogy valamelyik csaj vezessen!”. Természetesen ez csak vicc, különösen is az utolsó. Mert az utolsó mondat, ha nagyon komolyan akarjuk magunkat venni, akkor igenis számít, hiszen az ember olyan lény, aki megkapta a szavakkal kommunikálás ajándékát, tehát fontos, hogy mit mondunk ki utoljára. Nem csak az életünk végén, hanem egy kapcsolat végén, egy helyzet végén is kell számítson, mi lesz az utolsó szavunk. Az, amit ma reggel olvastál az Ószövetség utolsó mondata. Nem ezt írták le időben legkésőbb hiszen az a Krónikák könyve, de a szerkesztett egészben ez az utolsó mondat, tehát fontos. Nem azért fontos mert utolsó, hanem azért ez az utolsó, mert fontos. Jön valaki, aki megelőzi a földre jövő Istent, nevezzük Illésnek vagy nevezzük Jánosnak, akinek amúgy nem is a neve a fontos, hanem az, amiért jön és amit csinálnia kell. Mert a feladata az lesz, hogy mindenkit, mind az atyákat, mind a fiakat közös nevezőre hozza, mert mindenki ugyanabban az Istenben kell, hogy higgyen. Nem számít, ki hogyan tévedt el, ki milyen ideológiát tett a magáévá, hanem csak az számít, hogy lehet és kell az Istenhez térni. Azért, mert aki komolyan veszi ezt a prófétai utolsó mondatot, annak reménykeltő és bíztató lehet élete végén az utolsó mondata, mert tudja, hogy valójában nem is az lesz az utolsó…
