„Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (14.)
Két dolog miatt jutott eszembe Milos Forman 1967-es műremeke, amit még a jó öreg Csehszlovákiában rendezett amerikai karrierje előtt. Ez nem ért Oszkár díjat, mint a Száll a kakukk vagy az Amadeus, de üzenete a mai napig aktuális. Ez az egyik apropó. A kis közösségek furcsa varázsa, vagy éppen nyomora, ahol tűzoltó bált rendeznek, ahol szépségkirálynő senki sem akar lenni, s ahol a tombola nyereményeit szépen lassan ellopkodják a részvevők. El is hangzik a szállóigévé lett mondat: „Aki nem lopott, az vegye úgy, hogy nem nyert semmit.” A másik apropó a vallásos kisközösségek furcsa varázsa, vagy éppen nyomora. Ha jól tévedek, akkor 1992-ben leégett három sorház Izraelben, mert amikor az első házban tűz ütött ki ortodox zsidóéknál szombaton, akkor elszaladtak a rabbihoz megkérdezni, hogy lehet-e telefonon hívni a tűzoltókat, mert ugye az ortodox szabályozás szerint az elektronikai eszközök használata, mint a telefon, munkának minősül. Mire megjöttek a rabbi igenlő válaszával és kiértek az így kihívott tűzoltók, három családnak ment tönkre az élete. Ezek mind-mind ugyanazt a témát járják körbe, vagyis, hogyan lehet helyrehozni Isten és ember kapcsolatát?! Sok kis vallásos közösség abból él, amit részigazságként a tombola nyereményből összelopkod magának, vagy amit az igaznak tűnő kegyes cselekedetei révén – pár leégett ház után – önmagának tulajdonít. Ki így, ki úgy akar megigazulni Isten előtt, miközben Jézus olyan szépen és egyszerűen foglalja össze az ember tévképzeteit. Az megy haza megigazulva az Isten színe elől, aki felfogja, hogy ő ezért semmit, de az ég egy adta világon semmit nem tehet, mert itt egyedül Isten cselekszik. Nem kell tenned semmit sem azért, hogy az Isten szeressen és elfogadjon. Ő szeret és elfogad, annak ellenére, hogy bűnös vagy. Ha ezt megértetted, akkor hálából neki éled az egész életed, ha meg nem, akkor megy minden tovább ugyanúgy tévképzetekkel, kegyesnek tűnő féligazságokkal, meg innen-onnan összelopkodott önmegváltó törekvésekkel. Ami elég égő itt is, meg az örökkévalóságban is!