„Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.” (22)
Még akkor, amikor a katolikusok képesek voltak Semjén Zsolt nélkül beleszólni a napi politikába, történt, hogy a protestánsok templomait – rendeletben határozva erről – nem lehetett toronnyal együtt építeni, csak úgy szimplán. Ez akkor azért is volt fájó pont a protestánsoknak, mert ugye annak már messziről látszania kellene, hogy az adott közösségben kik élnek, látszik a torony, meg a kakas, vagy a csillag, no meg zúg a harang, a kor egyetlen hiteles médiafelülete. Nos, a katolikusok politikai ráhatása nem csökkent, meg a mi hozzáállásunk sem változott sokat. Néha azt érzem, azért ragaszkodunk az épületeinkhez, mert az legalább messziről látszik, míg a Krisztusban elkötelezett és hiteles életeket sokkal nehezebb láthatóvá tenni, vagy akár észrevenni. Akkor, amikor a katolikusoknak semmi hatása nem lesz a politikára, mert nem lesznek katolikusok, meg politikusok, és (akármilyen meglepő) reformátusok sem, csakis és kizárólag az Isten szeretett gyermekei egységben az Alkotójukkal, akkor érdekes módon nem lesznek templomok sem. Sem kisbetűs, sem nagybetűs, sem semmilyen templomok, mert már nem lesz Isten nélküli élet, meg vasárnapi, messziről is jól látható keresztyénség. Csak azok lesznek együtt az Istennel, akik nem templomokban s nem épületekben keresték Őt, hanem a saját szívük legmélyén, hiteles életcselekedeteikben s a feltámadt Krisztus értünk hozott áldozatában.
