„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (2.)
Ne vessen meg senki, de az elmúlt időszakban annyi „pszichodumát” kellett végig hallgatnom, hogy egyre szkeptikusabb vagyok mindenféle és fajta pszichológiai irányzattal kapcsolatban. Legalábbis akkor, amikor ezek a teljesség igényével lépnek fel, s azt gondolják, mindent tudnak az emberről, s csak ők tudják helyesen. Egyre inkább megerősödik bennem a sejtés, hogy minden emberi problémánk mögött egy Istenkérdés áll vagy állhat. Az ember egész-séges lénynek lett megteremtve, ebben az egész-ségben benne van a teremtett ember és a Teremtő Isten viszonya is. Így függ össze az önismeret és az Istenismeret is, hiszen én csak önmagam határáig vagyok képes ellátni, de az Isten annál sokkal többet lát. Szíveket, veséket, anyaméh és fogantatás előtti állapotokat, ahogy a próféta is mondja. Isten ismer igazán. Ezért már meg sem lepődöm, amikor látok embereket 650 óra önismerettel, akik még mindig gonoszak és kegyetlenek, meg látok olyan egyszerű falusi nénikéket, akik az egy Bibliájukkal több kedvességet, alázatot és szeretetet fedeztek fel magukban, mint a nagy önismerők. Tudatos, tudat alatti, tudaton kívüli. Nagy szavak, kis embereknek. Az Isten szava ellenben ez: legyetek mindig szeretetteljesek. Legyetek mindig vendégszeretők, hiszen az Isten is ilyen, s ti az Ő képei vagytok. Ráadásul, a szeretet még a tudaton kívül is hat. Így vendégelt meg Ábrahám három koszos vándort, s találkozott tudtán kívül angyalokkal. Képes volt szeretettel bánni ott, ahol ezt talán semmi sem indokolta. Egyre erősebben hiszem, hogy nekünk, Isten gyermekeinek ebben kell tudatosan cselekednünk. Szeress tudatosan, hogy a csodák tudat alatt és tudton kívül egyaránt megtörténjenek!
