„Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal.” (8.)
Tele a világ törvényekkel, szabályokkal, parancsokkal, amiket fúrnak-faragnak, itt-ott módosítanak, hogy egyre jobb és használhatóbb legyen. Ma egy alaptörvény, holnap egy felsőoktatási, utána a büntetés-végrehajtási, esetleg közoktatási, meg még ki tudja, hogy mit tudnak kismilliomodjára módosítani. Tudom, tudom… és igazad van! Teljesen jogos a kérdés, hogy jobb lesz-e, több lesz-e a világ a törvények által? Nem! Mert a külső törvény képes jól vagy rosszul keretezni az ember életét, de ha nincs mellette egy belső törvény, akkor nem sokat ér! A törvény lehet jó, de csak akkor, ha valaki törvényszerűen él azzal. Ez volt Jézus Krisztus legnagyobb baja a törvényalkotókkal és újraszabókkal, hogy dumálni tudtak róla, de pont a lényeget nem értették. Hiányzott belőlük az a vágy és az a képesség, hogy törvényszerűen éljenek azzal. Szépen lassan eljön az-az idő, amikor a szívünkbe írt isteni törvény miatt egyre több evilági törvényre kell majd nemet mondanunk. Mert a legnagyobb törvény „a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet”, ami pedig nem ennek a végrehajtási utasítása, annak nem sok létjogosultsága van. Szóval, ha elfogadsz egy tanácsot, akkor törvényértelmezgetések helyett inkább nézzünk mélyen magunkba. Megvan bennünk ez a fajta szeretet? Ha megvan, akkor minden külső törvényt és kényszerítő erőt ennek tudunk alárendelni, ha pedig nincsen, akkor a külső törvények úgy sem segítenek rajtunk. Mert a törvénnyel csak törvényszerűen szabad élni, de a törvényszerűségre nem lesz külső törvény. Oda annál több kell. Tiszta szív, jó lelkiismeret, képmutatás nélküli szeretet, s az a hit, ami ezt az egészet keretezi.
