„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.” (17.)2019
Törvények szegélyezik az életünk. Segítenek, vezetnek, akadályoznak, igazgatnak, iparágméretű rendszerek tornyosulnak elénk azokból, akik törvényeket gyártanak, aztán értelmezik, aztán újra gyártjak azokat. Amikor nem működik az ember, akkor jöhet a törvény, mert az mindenkire vonatkozik, mert az alól nem lehet kibújni. Bele sem megyek, hogy ez mennyit ér a napi gyakorlatban, sokkal inkább szeretnék belekapaszkodni abba, hogy a keresztyén ember életében új összefüggésekben láthatjuk önmagunk és a törvényeink. Hiszen a keresztyén ember úgy éli az életét, hogy tudván tud a megszületett Krisztusról, aki túlmutat minden törvényen, minden eddigi kereten, s egy egészen új alapra helyezi az életünket. Talán pont azért, mert a törvények nem felszabadítják az embert, nem okoznak belső változást, csak egyszerűen keretezik a szörnyűségeink. Krisztus felszabadít és megszabadít. Nem a törvények alól, hanem önmagunk és emberi énünk legsötétebb pillanatai alól. Hiszen Krisztusban nemcsak törvény van, hanem kegyelem és igazság is. Ami sokkal több, mint a törvény, hiszen bele kerül a szeretet és a kegyelem csodája. A törvény nélkülözi a kegyelmet, néha még az igazságot is. Hiszen emberek gyártják embereknek. Krisztus szeretete ezért több, mint a törvény. Mert van benne minden, ami emberi, de ez kiegészül az „isteni” csodájával. Isteni kegyelem és isteni igazság csakis Krisztusban van. Nekünk adta az Isten ezeket, de csakis Őbenne. Így nyer új értelmet a keresztyén létezés és a törvény viszonya. Eddig te voltál a lényeg és a törvény volt a keret. Most Krisztus lesz a lényeg és te lehetsz a keret!
