„Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt.” (4.)
Van egy nagyon beteg vicc az adott témában, de hát miért is ne írnám le ide?! Na szóval, hogy hívják azt, amikor egy terroristákkal teli repülőgép lezuhan és pont ráesik egy terroristákat szállító vonatra? – Igen, pontosan úgy. Ez a tömegszerencse… Az a baj velünk keresztyénekkel, hogy rengeteg közöttünk a partizán. Mielőtt azt hinnéd, hogy a kárpátaljai püspök táncos-zenés rendezvényéről van szó, ki kell ábrándítsalak. A partizán az, aki az ellenséges vonalak mögé kerülve zavart okoz az ellenség soraiban, nehezíti a kommunikációt és megakadályozza az utánpótlást. Legalábbis a szó eredeti jelentése ez volt, aztán persze a nagy világháborúk mindent felülírtak. A partizánok nem nyertek csatákat, magányos, vagy kis csapatos elit alakulatként előkészítették a terepet a reguláris hadsereg nagy erőinek. Háborút hadseregek nyernek, a partizánokkal együtt. Hadsereg nélkül és az idő múlásával lassan a partizánokból gerillák majd terroristák lesznek. Aztán jöhet a repülő meg a tömegszerencse. Mennyire más az, amikor nem egy ember, nem egy kis csoport, hanem az egész nép cselekszik?! Amikor az egész nép azt mondja, hogy elég volt a bálványokból, az idegen istenekből, s a nép szavát a nép tettei követik. Együtt mennek, együtt cselekszenek, példát és rendet adva ezzel mindenki számára! Az egész nép azt jelenti, hogy az egész nép, vagyis mindenki. Aki nem megy, az nem tagja a népnek, pontosan ez a passzivitása zárja őt ki a választottak sorából. Milyen lenne az életünk, ha a gyülekezeteinkben, az egyházunkban ugyanez az elv működne? Nemcsak szájjal, hanem egységes tettekkel is Úrnak vallani az Élő Istent, s minden mást pusztulásra ítélni azzal, hogy együtt cselekszünk?
