„Jézus pedig szólt tanítványainak, legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.” (9.)
Van ebben valami mélyen megindító és félelmetes, ahogyan a tömeg Jézushoz közelít. Most nem jut eszembe más, mint a Jézus Krisztus Szupersztár idevágó jelenete, amikor változik a zene hangneme, és az egyesével nyöszörögve csordogáló hangok szépen-lassan üvöltő kórussá olvadnak össze. Ott Jézus menekül, majdnem megfullad, próbál valahogy kikerülni a nyomorból hozzá kiáltók szorításából. Az eredeti szövegben ennyire nem erős a menekülni vágyás, de a lehetőség ott van. Készen van a csónak a sokaság miatt, ha netalán tolongani kezdenek, ha túl sokan lennének… Egy vallástalanodó Európában (ami amúgy még lehetne jó is, ha a vallás megszokása helyére a hit, élettel teli napi gyakorlata kerülne) talán hihetetlenül hangzik, hogy tömegek mentek Jézushoz. Olyan sokan voltak, hogy menekülő útvonalat kellett biztosítani, ma meg a csónak ahhoz kell, hogy azt a párat elhozzák az egyházak biztonságos kis szigeteire, akik még elfelejtettek (vagy nem tudtak) elmenekülni. Pedig, ha a dolgok mélyére nézünk, akkor ma is ekkora tömeg tolong az evilági jézusok körül, akik a gyors és biztos gyógyulást ígérnek a nekik adott lehetőség szerint. Van, aki szép szóval, van, aki bogyóval gyógyít, van, aki az egyre biztosabb anyagi keretek gyógyító közelségét keresi. A tömeg ma sem kisebb, tolonganak a vény nélkül kapható megoldások ajtaja előtt, mert a nyomor ugyanakkora, mint Jézus idejében. Az emberek éppen úgy gyógyulni vágynak, csak olyan ajtón kopogtatnak, ami ideiglenes gyógyulást talán adni tud, de a legnagyobb betegségtől, az örök haláltól nem ment meg senkit. Mert ennek a lehetősége, még mindig egyedül Jézus Krisztusnál van.
