„Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban” (28.)
Nagy nehezen sikerült rávennem, hogy beújítson végre egy olyan operációs rendszert, amihez naprakész frissítések vannak, amit nem tud vírussal lefertőzni egyetlen tüsszentéssel. Persze az egész azzal kezdődött, hogy amikor bekapcsolta a gépet megkérdezte kérek-e teát, mert amíg betölt, addig simán megfőzi. Kértem, és kicsit hűlt is, mire a közel tíz éves doboz önmagára talált. Na aztán webre fel, új gép, új rendszer, végül minden élmények legjobbika, a közös operációs rendszer telepítés. Itt persze bevillant, hogy Sheldon Cooperen kívül kevés ember képes szent áhítattal gondolni az újra telepítésre, de gondoltam, majd jót beszélgetünk. Mondtam is neki, hogy pár kattintás után a rendszer megcsinálja az egészet magától. Erre rám nézett értetlenül és teljes komolysággal visszakérdezett: – Tőlem? Otthagytam. Nemcsak azért, mert a gép megcsinálja magától, hanem mert még azt is hozzá tette, hogy nem érti az egészet, mert korábban tegeződtünk. Persze hazaérve újra gondoltam a dolgot és meg is állapítottam, hogy mennyi minden van, amihez akár én is hasonló egyszerű értetlenséggel állok. Mennyi minden van, ami számomra is csak úgy, magától működik?! S csak azért nem tűnök hasonló analfabétának, mert nem kérdezek annyit. De a lényeget én sem értem. Csak valahol nagyon mélyen remélem, hogy ami nekem automatikusnak tűnik, ami ránézésre magától megy, annak a mélyén ott van a Mindent rendező elv és az, aki Mindenre képes hatni.
