„Kegyetlenül bosszút állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk!” (17.)
Sokan nem gondolnák, de a mai bibliai igénk az egyik legtöbbet idézett és a legtöbbet hallgatott igeverse a Szentírásnak. Illetve csak félig, mivel az eredeti igevers nem sokaknak ismerős, de az, ahogyan bejelentik, ahogyan Samuel L. Jackson elmondja kétszer is az Ezékiel 25:17-t a hét Oszkár jelölést kapott Ponyvaregény című filmben, az valami zseniális. A film nagy jelenete az, amikor a Brett névre keresztelt kedves fickót vallatja a két főhősünk, akinek a vallatás végén felteszi a kérdést Jules Winnfield, hogy szokta-e olvasni a Bibliát. Majd elmondja, hogy van egy ige, amit ő kívülről megtanult, s itt indul a nagy monológ, az Ezékiel 25:17, aminek csak az utolsó fél mondata egyezik meg a Szentírás azonos igeversének az utolsó felével. A harag meghirdetése után, a „Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr” elmondása után pedig két főhősünk rommá lövi a székhez kötözött Brett-et. Aztán ugrunk a filmben egy másik jelenethez, amikor is Winnfield már egy Pumpkin fedőnévre keresztelt piti útonállónak magyarázza el, hogy az eléjén megtanulta ezt a szakaszt a Bibliából, mert tökös szöveg, meg nagyon bejön utolsó monológnak, mielőtt szétlövi az áldozatai fejét, de aztán szépen lassan rá kellett jönnie, hogy ez az egész mégse olyan egyszerű. Sokáig azt gondolta, hogy ennek az egésznek a lényege a harag, meg a bosszú, s ő lehet a bosszúnak az eszköze. Aztán szépen lassan fel kellett tegye magának a kérdést, mi van, ha ő a pásztor, mi van, ha ez az egész nem a bosszúról szól. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszút állok rajtuk. De mi van, ha nem kell megvárnunk ezt a pillanatot, mi van akkor, ha Isten megismerése, vagyis annak megtudása, hogy ki is Ő valójában, nem kell, hogy a bosszújához, hanem sokkal inkább kegyelméhez és szeretetéhez kötődjön. Na akkor mi van?!
