„Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.” (10.)
Még abban az időben járunk, amikor az MSZP-t MSZMP-nek hívták, amikor kóla helyett bambi csordogált az ereinkben, amikor a sötétítő függöny vasból volt, s amikor a nyugat messzebb volt tőlünk, mint azt szerettük volna. Egy négytagú család ül az autóban, utaznak, amikor is a helyi szervek, nagyon kedves rendőrök állítják meg őket: – Gratulálunk, önök a tízezredikek, akik áthaladnak ezen a csomóponton, ezért pénzjutalmat kapnak. Megkérdezhetem, hogy mire fogják költeni? Azt mondja férj a volánnál: – Legelőször is jogosítványt fogok szerezni. Ijedten szólal meg a mellett ülő felesége: – Jaj, ne is hallgassanak rá, ha részeg, mindig félrebeszél! A nagymama a hátsó ülésen bajt szimatol: – Mondtam nektek gyerekek, hogy ne induljunk útnak ezzel a lopott kocsival. A zajra felébred az eddig szunyókáló nagypapa: – Mi van gyerekek, Nyugaton vagyunk már? Erre mondják, hogy tökéletlen időzítés, mert minden akkor jön elő, amikor nem kellene, mindenki akkor szól és olyat mond, aminek éppen akkor és éppen úgy, nem lenne helye abban a szituációban. Tökéletlen az időzítés akkor is, amikor az ügyes-bajos dolgaink miatt lemaradunk az élet nagy pillanatairól, amikor minden készülésünk ellenére, pont akkor fordulunk el, vagy pont nem vagyunk ott. A mennyek országának kapujában nagy lesz a sorban állás, de aki úgy élte az életét, hogy nem kell majd az utolsó pillanatban rohangálnia belépőjegy után, az jó esélyekkel kerülhet be oda, amikor a kapukat kinyitják. Vagyis a kapunyitásig lehet készülni, jót tenni, jónak lenni, s várni a boldog bebocsátást! Ha kinyílnak a kapuk, akkor már csak be kell menni rajta azoknak, akik ott vannak.
