„Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor!” (23.)
Nem katona sztori, habár a mai napig nagy kedvenc Sinkovits és Darvas jutalomjátéka, csak ajánlani tudom mindenkinek. Lehetne ennyi a ma reggeli üzenet, hogy mielőtt olyanokat hájpolunk, mint a vólkingded meg az éjjelnappalbukarest, előtte ismerkedjünk meg az igazi filmművészet gyöngyszemeivel. Ez is elég erős és elég evangéliumi üzenet egy olyan korban, amikor a minőség és az érték különösen is nagy hangsúlyt kellene kapjon az egyéb dolgok között. Ma reggelre mégsem ez a tizedes kérdéskör adja a problémát, hanem a keresztyénség egyik visszatérő dilemmája: az ember vagyona, ideje, energiája egy tizedét, amit már az ószövetségi időben is az Úrnak kellett szentelni, azt manapság mi módon teheti meg?! Azt hiszem, nem is a mikéntjét kell a dolgoknak firtatni, hanem sokkal inkább a „miért” a lényeg. Mert ugye az ószövetségben szó nem volt arról, hogy úgy ajánld fel az Úrnak a tizededet, hogy valamilyen karitatív célra fordítod, vagy egy szervezetnek adod. Erre külön rendelések voltak, hogy mit kezdjen az ember a szegénnyel, az elesettel, meg azzal, akinek sajátja nincs. A tized az ugyanúgy az enyém, mint az összes többi, csak egy kikötés van az Isten részéről, úgy használd fel, ahogyan azt az Isten rendeli. Mert a tied, de még sincsen hatalmad felette. Nem befektetés, nem könyörület, nem kegyességgyakorlás, hanem tanulópénz. Isten elveszi ezt tőled, azért, hogy aztán neked adja. Így tanulod meg tisztelni és félni Őt! Mert az istenek általában azért vesznek el áldozatot, felajánlást, szinte bármit, hogy ők többek legyenek. A Mi Istenünk nem ilyen. A neki adott tizedet visszaadja nekünk azzal, hogy az Ő színe előtt költsd magadra, edd meg, élvezd ki, így tanuld meg tisztelni az Istent. Azt az Istent, akinek lényege és lételeme az, hogy ad és egyre csak ad! „Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz: marhát vagy juhot, bort vagy egyéb részegítő italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt!” (26.v.)
