„Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.” (20.)
Sohasem gondoltam volna, hogy ebben az idegbeteg világban, amikor mindenkinek annyira píszínek kell lennie, hogy igaznak hazudjuk a hamisat, szépnek a csúnyát, kifinomultnak a primitívet, a bűnt nem nevén nevezzük, hanem még ki is tüntetjük az elkövetőit, akkor találok még ajánlásra érdemes amerikai sorozatot, ami szakít az előbb – csak ízelítőként – felsorolt trendekkel. Van egy sorozat, közadakozásból, epizódról epizódra haladva, ami bemutatja Jézus Krisztus életét azoknak a szereplőnek a szemével, vagy helyesebben azoknak a látószögéből, akik az evangéliumok tanúságtétele szerint találkoznak Vele. Zseniális, szép, megindító, biblikus és csöppet sem giccses, igazi, a mai világ vizuális kultúrájába tökéletesen illeszkedő missziós eszköz. Minden egyes rész valójában a ma olvasott kérdésre reagál, válaszol, tisztázza, hogy a sok-sok sztereotip, píszí, meg ki tudja még milyen látásmódok helyett lehet és kell Jézus Krisztust úgy látni, ahogyan Ő van. Mert mindenki gondol valamit róla, mindenkinek van verziója róla, mindenki kicsit a saját privát történetének a megoldását látja benne: a visszatérő Illés, Keresztelő János, egy nagy próféta, a rómaiak igáját letörő politikai vezető, a mindenkit is szeretve felmentő békeharcos. Nem baj az, hogy ezeket gondolják Róla, addig, amíg van egy közösség, van egy csoport, akiket meg lehet kérdezni mindezekkel szemben. Vannak ezek a verziók Jézusról, de ti, ti az egyház, ti Az Egyház, a gyülekezet, a keresztyének, a hívők, a lelkészek, ti látjátok-e a valóságot? Péter jól felel, a tömeggel szemben látja, tudja és mondja: Te az Isten Krisztusa vagy, Messiás, Felkent, A Kiválasztott. A tanítványoknak mindig ez a dolguk, látni ezt a többet, és erről tenni vallást folyamatosan, szavakkal, tettekkel és mindennel, amivel csak lehet. A világnak olyan Krisztus jut, amilyet mi elé élünk. Az Isten Krisztusa vonzó, erővel teli, hiteles, minden más verzió csak gyenge utánzat.