„Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele?” (18a.)
Megint az derül ki, hogy mennyire retro vagyok, de én még emlékszem arra, amikor – akár az online akár az offline világ parfümériáiban – jelentős árkedvezménnyel lehetett megvenni azokat a parfümöket, amik teszterként éltek túl hónapról-hónapra a valós vagy virtuális polcokon. Vagyis minden márka minden illatából kint volt egy, amiből fújhattál, aztán ezt eladták, függően attól, hogy milyen régi, vagy mennyi volt még az üvegben. Amikor rohantál randizni, akkor meg egyszerűen csak beszaladtál, egy-két fújás a teszterből és máris te voltál Paco Rabanne és Yves Saint Laurent szerelemgyereke. Ezzel csak egy gond volt, hogy korai randik esetén estére már erősen megkopott az illat és maradt az a szag, ami nem feltétlenül segítette elő a szerelmesek egymásra találását. Szóval vagy megvetted a tesztert (nyilván az origire nem volt pénzed) vagy rohangáltál naponta a drogériákba. Akkor amikor Isten ilyen „tesztereket” tesz le itt-ott az életünkben, egy-egy próbatétel, egy-egy kihívás formájában, akkor valójában ez semmi másról nem szól, csak arról, hogy bizonyítsuk felé hűségünket. Krisztus jó illata kellene áradjon egy-egy ilyen helyzet után, már ha képesek voltunk ellenállni a kísértésnek, ha jót és jól tettünk, ha átmentünk azon a bizonyos teszten. A próbatétel nem ellened, hanem érted van, azért, hogy egyre erősebben kapaszkodj Istenbe, egyre jobban keresd jelenlétét, egyre több időt akarj vele tölteni. Isten nem akarja, hogy elbukj, azt akarja, hogy sikerüljön, hogy messze magasan menj át a teszten. Ezért ne a próbatétel nagyságára nézz, hanem arra, hogy Isten hatalmasabb. Mindig. Mindennél.
