„De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre.” (12.)
Azt hiszem, valahogy úgy szólt a történet, hogy három mérnöknek készülő egyetemi hallgató megkapja a feladatot a professzortól, miszerint folytassanak arról diskurzust, hogy ki tervezhette az emberi testet. – Biztosan egy gépészmérnök volt – áradozik az első – nézzétek csak meg ezeket a hihetetlen csuklókat és illesztéseket. A második is nekikezd az áradozásnak: – Szerintem egy villamosmérnök lehetett, gondoljatok csak bele, mennyi hihetetlen elektromos kapcsolatot tervezett bele, ezernyi, nem is, milliónyi kapcsolódás van bennünk. A harmadik nem áradozik, csak logikusan végig gondolja az emberi testet, s csöndesen megjegyzi: – Szerintem egy építész volt, ki más lenne képes arra, hogy a szennyvíz csatornát a szórakozóközpont mellé tervezi? Mielőtt valaki próbálná elszenteskedni az egészet, maga a nagy reformátor Luther Márton írja asztali beszélgetései között, hogy milyen furcsa és csodálatos is ez, hogy a legörömtelibb és szent dolgok ugyanott történnek a testünkben, mint a leggusztustalanabbak, de szeretném, ha nem ezen lovagolnánk, hanem magán az alapötleten. Ki tervezett minket? Egyértelmű a válasz: a Mindenható Isten! Ezt nem is olyan nehéz elhinni, megy minden magát keresztyénnek mondó vagy gondoló embernek. Azt már sokkal nehezebb, hogy Isten nemcsak minket tervezett meg, hanem azt is, ahogy élhetünk vagy élhetnénk. Neki van terve velünk, van terve nekünk. A legnehezebb helyzetben is jusson eszetekbe, hogy Istennek terve van veletek!
