„Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet.” (14.)
Ma megtanultam valamit az igazságról! Az igazság nem fájhat, csak az, ahogyan tálalják. Persze használjuk a kifejezést: Fáj az igazság, de közben, ha meg akarjuk fejteni a benne lévő érzést, akkor ténylegesen az fáj, amilyen szándék húzódik meg az igazság kimondása mögött. Ha a körzeti orvos mondja, hogy túlsúlyos vagyok, és nem ártana mozogni, egészen máshogy esik ez-az igazság, mint, ha egy barátom szó szerint ugyanígy vágná a fejemhez. Ha egy haver két sör között hátba verne egy gyenge poén után, és azt mondaná rám „hülye”, biztos nem úgy esne, mintha egy tanítványom sziszegné a foga között, amikor azt hiszi nem hallom. Az igazság nem fáj. De a mögötte húzódó emberi szándék már annál inkább. Az igazság lehet kemény, az igazság lehet kegyetlen, az igazság sok minden lehet, de nem lehet bántó, mert arra képtelen. Egészen más az igazság természete, mert sok mindenre képes: megment a haláltól (Péld 11:4), a döntő pillanatban megtart (Péld 13:6), békét teremt (Ézs 32:17), megszabadít (Ján 8:32), de sohasem fáj és sohasem bánt. Vagyis, az emberen múlik, hogy milyen szándékkal ismer fel, mond ki és közöl igazságokat. Kérlek, minden olyan pillanatodban, amikor felismered az igazságot, és ki kell, hogy mond, el ne felejtsd: az igazságnak nincsenek hátsó gondolatai, az igazságnak nincsenek indulatai, az igazságnak nincsenek bántó vagy sértő szándékai! Az igazság nem megszégyeníteni akar, nem tönkre tenni, nem bántani, nem sérteni. Ha pedig az, aki minden igazságnak tudója és kinyilatkoztatója sem teszi meg az igazság kimondásával ezeket, kérlek, te se tedd. Vigyázz a másikra, még akkor is, ha igazad van.
