„amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára. Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét.” (11-12.)
Sokan beszélik, hogy szegény diákok, mennyi teher nyomja a vállukat, sok ez az iskola, meg nem is így kellene csinálni, na, majd nemsokára másképpen lesz! Aztán megy az össze-vissza nyilatkozás, cáfolás és ellencáfolás, egy biztos: a terheket csökkenteni kell! A hittan megy, a tesi marad. Mert ugye nincs elég tanterem ennyi vallásnak, meg minek is az, bezzeg a tesi óra, az aztán meg van szervezve és nagyon fontos a jövő nemzedéke szempontjából. Persze, legyen így, én akárhány iskolába járok be, a tesi óra mindenhol megoldhatatlan feladat: aulában, lépcsőn, mindenhol gyerek ugra-bugrál. A legjobb az, amikor a tesis kolléga, „sportos” filmet nézet a gyerekekkel tesi órán! J A legtutibb érv, amit olvastam az volt, hogy nem kell ahhoz külön óra, hogy a gyerek erkölcsöt tanuljon, lehet az egy átlag tanóra, vagy maga az élet! A kulcsszó a lehet! Minden lehet, mi ne tudnánk, különösen annak, aki hisz… de mi valami egészen mást hiszünk. Ez nem hittanról szól, meg egzisztenciákról, meg köznevelésről, hanem egy örök időktől fogva létező igazságról. Arról az igazságról, amelyik tudja: nincs olyan, hogy lehet! Lehetnél jó, de nem vagy. Mutathatnánk példát, de nem tesszük. Ezért kell rendszeresen felolvasni a törvényt, tanítani rá mindenkit, emlékeztetni, hogy nem mindent lehet, sőt! Van, amit egyenesen nem szabad! A Mózesnek adott parancs nagyon is aktuális akkor, amikor arról csacsog mindenki, hogyan is lehetne tehermentesíteni szegény diákéleteket. Az óraszámon túl, a feleslegesen leadott használhatatlan anyagokon túl, az igazi teher a lélek mélyén lappang. Feloldatlan konfliktusok, sok „lehet”, még több „talán”, reménytelen helyzetek, amiben pontosan az segítene, ha egyre gyakrabban hallanák és látnák, hogy az Isten az ember életét nem reménytelennek és nem fájdalmasnak tervezte el… lehet máshogyan is élni… de ki mondja majd meg nekik hogyan?
