„… nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják…” (16.)
„A szabadság nem egyszerűen a zsarnokság vagy az elnyomás hiánya. Nem is felszabadítás arra, hogy azt csináljunk, amit akarunk. A szabadságnak megvan a maga belső logikája, amely megkülönbözteti és megnemesíti: a szabadság az igazsághoz van rendelve, és abban teljesedik ki, hogy az ember keresi az igazságot és benne él abban.” (II. János Pál) A szabadság a már emlegetett igazság nélkül terroristákat, ámokfutókat, gazdasági kizsákmányolást, elvtelen liberalizmust szül, ahol mindenkinek szabad mindent, függetlenül attól, aki a szabadságot adja. Mert a döntő és alapvető igazság a szabadsággal kapcsolatban az az, hogy a szabadságot nemcsak kivívni, megszerezni vagy megkapni kell, hanem a szabadsággal meg kell tanulnunk élni! Amíg gimis voltam, alig vártam, hogy majd egyszer leérettségizzek, a napi kötöttségek helyett végre szabad legyek, ha akarok megyek órára, ha nem akarok, akkor nem. Aztán hamar rá kellett, hogy jöjjek, a szabadságot jól megélni, sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondoltam. Mert a szabadságot mindenki arra használja, amire akarja vagy amire nem szégyelli, hiszen a szabadság nem fog tiltakozni senki és semmi ellen. Ennek a szörnyű terheit nyögi ez az ország és szerte Európa, mert a szabadságot van, aki nem tudja jól megélni, s többet költ, vagy többet akar vissza, elvesz, tönkretesz, mert a szabadságba csak annak a lehetőségét látja, hogy ő maga több legyen. Így lesz a szabadság az emberi gonoszság eltakarója, mert amikor azt hisszük mindent lehet, akkor kell nagyon józannak lennünk, hogy a szabadság ne csak a saját boldogulásunkról, hanem a másokéról is szóljon.
