„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (12-13.)
A jelenlegi kereskedelmi televíziózás végeláthatatlan piaci versenyében, már tényleg mindennek van saját csatornája. Annyi és olyan, amit egy hozzám hasonló átlag halandó fel sem tud fogni, ráadásul meg sem tud nézni, mert mire végigkapcsolgatom, már el is ment az erre szánt időm. A címben szereplő szülőcsatorna azonban nem ebből a versenyből emel ki egy, esetleg szülőknek szóló tematikus csatornát, hanem ez az, aminek leírtam: az út, amin keresztül megszületünk. Erre a világra jönni az egyik legcsodálatosabb és leghihetetlenebb dolog, misztika, örök titok, aminek mi – minden technikai meg orvosi felkészültségünk ellenére – csak kis részben vagyunk uralói. Erre a világra születni megrázó és felemelő dolog, tele megannyi érzéssel és akarással. Akarja a gyermek, mert nekiindul, akarja az édesanya, aki elkezdi kitolni gyermekét, akarja az édesapa, aki ott szurkol, ölel, bíztat, vagy netán a nagy akarásban elájul. Akarja a test, a lélek, minden s talán mindenki. Ez az optimális és ez az egészséges. Az, hogy ezen a folyamaton Krisztus is átment, egyszerűen felfoghatatlan, talán ezért is írja le János ezt az egész történetet a világosság képével. Azzal a világosságéval, ami eljött erre a világra, amit voltak, akik befogadtak és voltak, akik nem. Akik befogadták, azok még egyszer átélhették a szülés és születés csodáját, csak egy egészen más csatornán keresztül, mint ahogyan az első születésük történt. Ott már nem volt test és vér, nem volt apai, vagy anyai akarat, csakis és kizárólag egyedül az Atya akarata, aki elküldte a Fiút erre a világba, hogy végre mi is Isten gyermekeivé legyünk! Boldog újjászületést nektek!
