„Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (24b.)
Isten népének manapság különleges érzéke van ahhoz, hogyan ne takarítsa ki a gonoszt a maga köréből. Mert ugye manapság aztán keblünkre kell ölelni mindenkit, meg „mindenki elbukik”, meg „senki sem lehet tiszta és tökéletes”, meg „ki vagy te, hogy ítélkezel”, meg „majd ha kitúrtad azt a bazi nagy gerendát a szemedből, akkor piszkáld az én szálkámat”. Ezek amúgy nagyon kedves felvetések, csak semmi, de semmi közük nincsen a Szentírás üzenetéhez. De ugye én már csak ennyire maradi vagyok, hogy fontos az üzenet. Az-az üzenet, ami a gonoszt úgy határozza meg, hogy mindaz gonosz, ami befészkeli magát Isten és a szövetséges nép közé. A nép Istennek van elkülönítve, az hívja őket szentségre, aki maga is Szent és akinek a jelenléte megszentelő valóság. Vagyis a gonosznak semmi, de semmi keresnivalója nincs az elhívottak és választottak között. Éppen azért izgalmasak ezek a szövegek, mert néha zavarba ejtő az a részletgazdagság, amivel a gonosz lehetőségeit taglalja. Itt nem az ember ítélkezik, hanem Isten az, aki rögzíti a feltételeket, hogy minek van és minek nincs helye az Ő közelségében. Kitakarítani nem azt kell, aki a szemem szúrja és nem úgy kell, ahogy én gondolom, hanem Isten ad nagyon pontos utasítást erre. Mert a gonosznak a táboron kívül van helye, sőt, a gonosznak nincs helye középen, a fókuszban, a szívben, a lényegben, hanem valahol nagyon messze, de semmiképpen nem a választott nép körében. Szóval a „szőnyeg alá söprés”, a „tudomásul nem vétel”, az „úgy csinálunk mintha nem”, a „te tudod az én mocsokságom én meg a tied”, az „idő előtt nyugdíjazás”, a „felfelé buktatás”, az sok minden, de nem biblikus és nem Isten szerint való megoldása az ügyeknek. Ja és megjegyzem nem is megoldás és nem is takarítás…
