„Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne indíts ellenük háborút! Mert nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, hiszen azt Lót fiainak a birtokába adtam.” (19.)
Az ígéret szép szó, ha megtartják… igen, ha megtartják. Kicsiny kis országunkban már itt elkezdődnek a bajok, mert sajnos ígérgetni mindenki szeret, de a kivitelezéssel már igen nagy bajok vannak. Ha jól emlékszem volt olyan államtitkárunk, aki az éves keretének tízszeresét elígérte pár hónap alatt. Az ígérgetés nagyon jó kis kampány, ígérj nagyot, ígérj sokat és megkapod a hőn áhított dolgokat. Szavazat, taps, helyeslés s ki tudja még mi az, amit az ígérgetésért cserébe várunk. A másik nagy probléma, hogy egy olyan országban élünk, ahol elfelejtik emlékeztetni az ígérgetőt korábbi szavaira, aki kapott azért, aki pedig nem, az azért, hogy később kapjon. Aztán új ígéretek, új elhallgatások, s minden megy szépen tovább a maga beteg rendjében. A mennyeknek Jézus által megígért országában másképpen alakulnak a dolgok. Mert ott az ígéreteknél sokkal fontosabb az a hűség, amivel az ember a saját szavainak tartozik. Ne ígérgess, csak ha be is tudod tartani. Vagy olyat ígérj, amihez hű tudsz maradni, vagy legalább, amihez akarsz. A te dolgod, hogy ígérsz, mint ahogy a te dolgod az is, hogy be tartod-e. Ebben a Mindenható Isten mutat nekünk példát, mint ahogyan az Ő szava igazít el ebben bennünket. Hiszen Izraelnek adott ígéretét, amelyben otthont és hazát ígért az Ő választott népének, nem helyezi más ígéretei elé. Minden ígérete egyformán fontos. Ha valakinek megígért valamit, azt Ő maradéktalanul betartja, s nem engedi, hogy ígéretei egymást oltsák ki, vagy tegyék érvénytelenné. Mert a mi Istenünk olyan isten, aki nem ígér nyakra főre, mert tudja, hogy amit ígérünk, azt be kell tartani. Ha pedig Ő ezt így gondolja, akkor nekünk is illenék valami hasonlót tenni és mondani.
