„Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” (3-4.)
Én úgy működöm, hogy addig nem nyilatkozom valamiről, amíg meg nem bizonyosodom annak igazság és valóságtartamáról, ezért egészen addig nem voltam hajlandó a csapból is folyó szardzsentini jelentéssel foglalkozni, míg el nem jutottam odáig, hogy elolvassam az egészet. Mert tetszik, nem tetszik, nekünk Szentírást olvasó embereknek foglalkoznunk kell azzal is amiben élünk, hiszen Isten ebben a világban hívott el minket szolgálatra. Átrágtam magam sorról-sorra, albizottsági jelentésekről albizottsági jelentésekre, s amikor a végére értem szomorúan kellett megállapítsam, hogy keresztyén emberként csak az imádság marad: imádkozni azokért, akik ezt megírták, vagy akik ehhez információt szolgáltattak. Mert mielőtt egy tollvonás megszületett volna ebből, már készen volt a végeredmény, csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e legalább annyi dolgot összeválogatni, ami elég lesz ahhoz, hogy a borítékolt eredményt megalapozott döntésként tüntesse fel. Nem sikerült. Mindegy melyik pontot nézzük, mindegy melyik kifogást elemezzük, ezek alapján bármelyik Európai országot hasonló módon el lehetne ítélni. Érdemes végigolvasni, mert hihetetlen gagyi dolgok vannak benne, miközben egy-két ponton még egyet is lehetne vele érteni, de sajnos itt vagy az egészet megszavazod, vagy az egészet elutasítod elv érvényesül. Nincs elég női politikusunk, nálunk a házasság férfi-nő modellre épül, mi még mindig hiszünk nemi identitásban és szerepekben. Miközben fontos lenne beszélni korrupcióról, közpénzfelhasználásról, szegregációról, de sajnos nem lehet, mivel ez a dokumentum nem azért született, hogy bármi is jobb legyen, hanem valaki, vagy valakik megbűnhődjenek. Amire, amúgy bizonyos szempontból lehet, hogy rászolgáltak, de ezt nem hiszem, hogy így és a jelentés íróinak kellene eldönteni. Nos, ott, ahol előre készen van az ítélet, ott nem marad más, mint a biztos tudat és reménység, hogy az igaz ember lehet, hogy jogállamban, lehet, hogy unióban, lehet, hogy diktatúrában, de minden esetben a hite által él. Így volt ez a jelentés előtt és így lesz utána is. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.
