„Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (15.)
A kisvárdai csodarabbinak egyszer jóval halála után lelkes követői megtalálták azt a talmud (tangyűjtemény, zsidó lexikon etc.) tekercsét, amit a legtöbbet olvasgatott. A törvény „magyarázatánakmagyarázatánakmagyarázata” sokat forgatott kedves szövege volt, aminek fontos részeihez odaírta a saját kis elmés magyarázatait és megjegyzéseit. Ezek közül a leghíresebb ahhoz a részhez született, amikor is a szent szöveg azt a részét taglalta a törvénynek, hogy fedetlen fővel bemenni a zsinagógába legalább akkora bűn, mint a szomszéd feleségével szeretkezni. E mellé a szöveg mellé a következő kis jegyzetet írta a híres csodarabbi: Mindkettőt próbáltam, micsoda különbség! Tudom, hogy szakállas, régi, ócska poén, de a mai ige igazságához valami ilyen kell, mivel ez is szakállas, alap és egyértelmű. Sokat írtam már kicsit körbejárva a témát, de az alapigazság mégiscsak az, hogy egyetlen egy lényegi különbség van a keresztyén és a nem keresztyén között, de az „micsoda különbség”! A keresztyének nem szebbek, nem okosabbak, nem tisztességesebbek, nincsenek jobban működő kapcsolataik, nem rendesebbek a gyerekeik, nem gazdagabbak, nem egészségesebbek. A „micsoda különbség”, a szakállas igazság és a poén csak egy szó: reménység! Ez az igazi és lényegi különbség a keresztyén és a nem keresztyén között: a keresztyén emberben minden pillanatban, bárki által számon kérhető reménység kell, hogy éljen. Ha nem él bennünk a számon kérhető reménység, akkor a keresztyénségünk nagy kérdéseket hagy maga után. Azt hiszem, őszintén mondhatom, mindkettőt próbáltam, micsoda különbség!
