„Ő pedig ezt mondta nekik: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” (11-12.)
Egyszer egy nagynevű cég igen ideges természetű főnöke az egyik fiatal újoncot kérdezgeti életről és halálról. – Te János, ne haragudj már, hogy megkérdezlek téged, de hiszel te a halál utáni életben? – Sajnálom Uram, de nem hiszek. – Hajajj – sóhajtott fel a főnök. – Azért még egyszer megkérdezem. – Te János, hiszel te a feltámadásban? – Sajnálom Uram, de nem hiszek! – Az nagy kár – feleli a főnök. – Miért olyan nagy baj ez Uram? – kérdezi a fiatal beosztott. – Csak azért – feleli a főnök – mert az-az édesanyád, akinek a múlt héten a temetése miatt két szabadnapot vettél ki, az előbb járt nálam, és utánad érdeklődött!
Régi dilemma, hogy mit kell tegyünk egy szabadnapon, mit szabad és mit nem, mi különbözteti meg majd a fárasztó munkás napoktól?! Nekünk keresztyéneknek óriási kérdés ez, hiszen jön a szombat, amikor be kellene pótolni annyi mindent, aztán meg a vasárnap, az Úr napja, amikor templomba kellene menni. Meg nem kellene dolgozni, meg akkor most kockulhatok az Úr szent napján? Mire való a szabad nap? Azt hiszem arra, hogy kiderüljön mennyivel többet ér az ember, s ennek az embernek mennyivel többet ér az Isten! Szóval ne azért menj templomba vasárnap, mert vasárnap van, hanem azért mert van egy téged szerető gyülekezet, ahol Isten igéjét igényesen és jól hirdetik. Mindezt azért, mert az ember mennyivel többet ér a juhnál. A szabadnapodon olyat tégy, ami érték neked és érték az Istennek is, mert jót tenni mindig szabad!
