„Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!” (10.)
Nyugi, semmi szpojler, mert még én sem láttam, de az élményt körülbelül hasonló szavakkal tudnám csak kifejezni. Néhány évvel ezelőtt ment a moziban, a DC moziverzum egy újabb műremeke (csak vicceltem, mű de nem remek), ami az előzetes kritikák alapján mindenképpen moziba csábított, mert ez egy olyan film volt, amit csak moziban szabad nézni. Ez nálam a „házamba be nem hozom, mert gyenge, de a látvány talán megéri” kategóriájú mozi, aminek a napokban tettük rendbe az előzményeit. Sikerült végre megnéznem szegény Bendenevért és Szuperhenrycavill egymásra csodálkozását. A fiúk miután megkönnyezték, hogy ugyanolyan címkét ragasztottak anyák napján a borítékra, megágyaztak a következő pár DC filmnek. Ezzel el is mondtam a film összes erényét. Pedig annyira szép lehetőségek voltak benne, már maga a témafelvetés is, az örök Istenkérdés, avagy mit kezd a halandó a halhatatlanság titkával? Mennyire hihető egy emberfeletti képességű ember, aki képes megvédeni, vagy elpusztítani azt, ami rá bízatott? Nekem végig bizsergett a keresztyén potméterem, de hát nem lett a témakibontásból semmi. Elfüstölgött az egész a középszerűség oltárán. Pedig nekünk, embereknek igenis szükségünk van egy nálunk nagyobbra, a tőlünk többre, aki képes megvédeni bennünket, aki kikezdhetetlen, akinek ember nem tud ártani, aki sebezhetetlen, akire támaszkodhatunk. Aki képes megsegíteni az erőtlent, ha kell, a sokasággal szemben is. Ezek a filmek hihetetlen erővel mutathatnának rá, vagy legalább óvatosan sejtethetnének valamit a Valakiből. Abból az Istenből, aki legyőzhetetlen, sebezhetetlen, akire számíthatunk, aki felkarol, aki átölel, aki megsegít. Aki mindezt félretéve egyszer csak úgy száll le a mennyből, hogy hozzánk hasonlóan sebezhető, bántható és megfeszíthető. De nem. Ezek a filmek nem utalnak, nem sejtetnek, még csak nem is szórakoztatnak. Öngyilkos vállalkozás az egész. Nemcsak megcsinálni, de néha még nézni is.
