„Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból.” (10-11.)
Mert mi emberek ilyenek vagyunk, kell a felhajtás, kell a sótime, kell az, hogy valami látványos és elképesztő legyen, mert már meg sem elégedünk az egyszerű megoldásokkal. Tudom, hogy gonosz dolog ezeket itt kibeszélni, de sajnos mi keresztyének nagyon sokszor elfelejtjük, hogy a mi Messiásunk, a mi Jézus Krisztusunk (hát igen, ez a kisajátítós „mi” a kedvencem) végtelenül egyszerű módon tette nyilvánvalóvá az Isten akaratát. Neki nem kellett a sótime, meg a cirkusz, meg a sok felesleges idióta és érthetetlen vallásos körmondat, sőt elég élesen bírálta azokat, akik mindenféle ostoba körítéssel voltak csak képesek beszélni az Istenről, vagy éppen engedelmeskedni neki. Nem kell hosszú körmondatokkal imádkozni, hangosan nekiveselkedni, hogy mindenki hallja (kedvencem a negyven hardkriscsön egy étteremben, és mint a 4 éves ovisok elmondják a „Jövel Jézus légy vendégünket….”), de elég egy „Jövel uram Jézus”, vagy egy őszinte „Mi Atyánk”. Nem kel az Istennek, hogy különlegesen megtervezett áldozatokkal járuljunk elé, az is éppen elég áldozat, ha lemondunk önmagunkról, s átadjuk életünk rendezésének jogát és lehetőségét neki, mi pedig koncentrálunk a másik emberre, akit legalább annyira szeretünk, mint önmagunk. A csodák sem fanfáros, halivudi rendezésben történnek meg, megannyi statisztával, meg hókuszpókusszal, hanem a lehető legegyszerűbben: mire hazamész, meggyógyul a szolgád, titkon megérinted a ruháját és egészséges leszel. A kövezésre váró nőt sem hat karate rúgással menti meg, miközben szakálla csimbókjai halomra sebzik a farizeusokat, csak tűnődve rajzol a homokba, meg az emberek lelkiismeretébe, s nem marad senki, aki elítélne vagy büntetne, egyedül csak Ő. Istennek nem kell a cirkusz, hogy csodát tegyen, hogy megváltson, hogy változtasson rajtunk. Persze lehet, hogy ezen leakadunk, el sem hisszük, hogy elég hétszer megfürödni, vagy csak egyszerűen engedelmeskedni az ő szavának, de jobb lesz megszokni: Istennél nem számít a felhajtás.
