„Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?” (13.)
Azt hiszem az a név, hogy Sharbat Gula (nem is gondoltad volna, hogy ez egy név) csak azoknak mond valamit, akik rendszeres és lelkes olvasói a National Geographic-nak. De talán nem is a név a lényeg, hanem az a szempár, ami az 1985 júniusi címlapra került. A fotós egy menekült táborban lencsevégre kapott egy piros csadorba öltözött lányt, akinek csodaszép, tiszta, türkiz szempárja szinte védjegye lett a NatGeo lapnak. Aztán sokáig nem tudtak róla semmit, majd 17 évvel később, 2002-ben elindultak, hogy felkutassák, s a megtalálásában semmi más nem segített csak az-az átható szempár, ami nem tört meg az évek alatt. Nem tudom, hogy vajon a szerkesztői koncepció tudott-e arról, hogy a szem a lélek tükre. „A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” (Lk 11) Az mindenesetre kiderült, hogy élet viszontagságai sem tudták megtörni a szem és a lélek tisztaságát. Mert a sztori nem is a szemről, hanem a mögötte lévő lélekről szól, hiszen a zavaros tekintet zavaros és háborgó lelket, míg a tiszta és egyenes tekintet hasonló lelket jelent. A kiinduló pontja ennek a történetnek is az-az Isten, akiről azt olvassuk, hogy a szeme tiszta, nem homályosítja semmi el a látását, s mivel a tiszta szem tiszta és egyenes Lelket jelent, ezért bizalommal fordulhatunk és kiálthatunk hozzá. Ő látja azt is, hogy ki az igaz és ki a bűnös, ki kit tesz tönkre, ki mit és hol ferdít el. Abban pedig biztosak lehettek, hogy igazsága előbb-utóbb felfed és helyre tesz mindent, csak kérjétek és várjátok Őt bizalommal.