„…aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is.” (3.)
Nem sok időm van képernyő előtt üldögélni csak úgy szórakozásból, pláne nem a semmit nem mutató televízió előtt, de néha azért megesik, hogy elcsábulok. Általában tíz percig bírom, aztán sokkot kapok az idióta reklámblokkoktól meg attól, hogyan sikerülnek a film- vagy sorozatcím fordítások. Nincs az a kreatív ihlet, ami megérteti velem, hogy lesz a Gilmore Girls-ből Szívek szállodája, vagy miért kell az Alien című filmnek még az előtt lelőni a poénját, hogy az ember látta volna A nyolcadik utas: a Halál csöppet sem szpojlermentes magyar címével. Szóval amikor egy külföldi cím és a magyar fordítása száz százalékban fedi egymást, akkor az jelent valamit. Így van ez a Rozsda és Csont című maszthevszín európai mozival is, aminek ez a címe minden normális emberi nyelven. Talán azért, mert a főszereplők jelleme, a velük történt események ezzel a két szóval írhatók le. A rozsda, ami megkopott, megfáradt, ami már nem olyan értékes, mint régen és a csont, ami kemény, ami, ha törik fáj (és így talán még nem tettem tönkre a filmnézés élményét). Ezek az egészen egyszerű szavak nemcsak a filmekben, hanem a valóságban is sok mindent árulhatnak el rólunk, vagy ahogy Jakab írja tanúskodhatnak rólunk, meg persze ellenünk is. Mert ami vagyok, amibe energiát tolok, amiben reménykedem az később is bizonyítékul szolgál arra, hogy ki és mi vagyok, miből mi lettem. Aki az aranyban reménykedik, arról majd a rozsda állít ki végső bizonyítványt, miközben nem is rozsdásodhat be. De a szavak mögött az van, hogy valami földi és elpusztulni képes dologban reménykedni teljesen felesleges, mert tutira rámegyünk. És nem, akármennyire is szeretem, nem elfogadható a Gyalog Galopp sem…
