„Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, a nincstelent és a szegényt mégsem támogatta.” (49.)
Sohasem gondolnád, hogy van, aki azzal futott be a filmes világban, hogy ő volt az a srác, akit a Ponyvaregény apartmanos jelenetében (igen ez az, ahol Samuel L. Jackson az Ezékiel 25:17 tarantinós átiratát idézi) lelőttek az ágyon. Az úriembert úgy hívják, hogy Burr Steers és legalább akkora rendezések kötődnek a nevéhez, mint az előbbi Ponyvaregényes alakítás. Neki köszönhetjük azt a lírai és csodálatos Jane Austen feldolgozást, ami nemes egyszerűséggel viseli a mindent is elmondó címet: Büszkeség és Balítélet meg a Zombik. Igen, ez pont az, aminek hallatszik és sajnos az, aminek látszik. Vállalhatatlan. Minősíthetetlen, ahogy az öt csaj zombikat kaszabol, miközben a sztori nyomokban némi Austent is tartalmaz, mint a menzás túróstészta túrót… biztos van valahol benne, csak te pont nem kaptál belőle. Kicsit olyan ez az Ezékiel sor, mint ez a film, mert nem érted, hogy amikor a próféta Sodoma városáról ír, akkor miért az a főbűnük, hogy nem támogatták a szegényeket?! Büszkeség és balítélet. Na és persze a zombik. De aztán ha újra és újra végig gondolod, akkor megérted, hogy a legnagyobb bűn nem az, amit önmagaddal teszel, hanem az, amit a másikkal. Ha van, azért van, hogy másoknak is legyen. Ha bőséged van, akkor Isten azért adja, mert ebben is használni akar téged, mert vannak, akik rajtad keresztül kaphatják meg azt, amit Isten adni akar nekik. Sodoma a neki adott méltóságot nem adta tovább, hanem még méltatlanabb helyzetbe hozta azokat, akiket támogatnia kellett volna. Te adsz másoknak méltóságot?!
