„amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat;” (2.)
Szeretem a könyveimet. Olyan családból jövök, ahol a Mi Atyánkot úgy is mondhattuk volna: „… a mindennapi könyveinket ad meg nékünk ma…”, és megtanultuk: „… egy református értelmiségnek lehet, hogy kenyérre nem jut pénze, de könyvre igen!”. Így van könyv bőségesen, s mindközül mégis a leginkább azokat szeretem, amelyeket egészen különleges céllal és érzéssel veszek a kezembe. Akkor, amikor pihenni, alkotni vagy csak kreatívan időt eltölteni akarok, előkerülnek a legféltettebb kincseim: a szakácskönyvek! Ezeknek a receptjeit órákig tudom bújni, hogy aztán megalkossak valamit, ami a sok recept olvasása közben jelent meg előttem, aminek már érzem majdani illatát és ízét. Különös büszkeséggel tölt el, amikor úgy sikerül valami, ahogy az adott receptben meg van írva, vagy amikor minden úgy van a tányéron, mintha Giorgio Locatelli vagy Gordon Ramsay rendezte volna el. Mert, ha valami úgy sikerül, amint meg van írva a „nagy könyvben”, akkor az-az embert büszkeséggel tölti el. Az életre nincs ilyen receptkönyv, az Élet Könyve pedig nem recepteket tartalmaz, hanem sokkal inkább hozzávalókat, munkafolyamatokat, lehetőségeket, amelyekkel mindenki kifőzheti magának a saját életét. Persze olyan jó lenne úgy olvasni és érteni, hogy amikor visszanézünk az életünk eddigi szakaszaira, hasonló büszkeség töltene el minket, mint egy-egy jól sikerült étel elkészítése után. Isten az alapokat lefektette, igaz nem receptben, de meg van írva, minden hozzávalója egy normális életnek. Nem hagyott minket magunkra, hiszen minden, ami kell, az meg van írva az Ő könyvében. Olvassátok ezt a könyvet, bújjátok, hogy a végén mindent úgy csináljatok, amint meg van írva!
