„Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza; ne feledd, hogy mit tettem veled.”(20.)
Mindig izgi, amikor a címet kezdem el magyarázni, de a mai agymenésem is innen eredeztethető, szóval tessék legalább akkora lelkesedéssel olvasni, mint amilyen lelkesedéssel én közre adom. Tehát vannak ezek a „sokezeréves” kultúrával rendelkező Japánok, láttuk már őket bizonyítani szökőár közben, most pedig az olimpián igyekeznek szervezésből minden szépet és jót megmutatni a világnak. Szóval ők is úgy vannak vele, mint mink, az ugyancsak ezeréves kultúrával rendelkező magyarok, hogy próbáljuk a bonyolult és sokrétű nyelvünket megőrizni úgy, hogy a sokkal primitívebb nyelvek ne nagyon tudják tönkre tenni. Éppen ezért az angol jövevényszavakat, címeket csak egyszerűen átírják fonetikusan vagy hangzás után, így lett (íme a kultúrák csodálatos találkozása) a laszt kissz-ből (utolsó csók) rasuto kisu. Aki icinyke-picinykét otthon van a Szentírásban az rögtön észreveszi, hogy Jézus Krisztus mondása, az eke szarváról, meg a hátratekintgetésről, illetve a hazavágyó tanítvány, aki a követésre hívás felelőssége alól úgy próbál meg kitérni, hogy még hazamenne elbúcsúzni, meglepő hasonlóságot mutat Elizeus elhívásának történetével. Mintha csak egy jól ismert ószövetségi történet újszövetségi átírása lenne, egy kis apró változtatással. Mintha valaki csak úgy, „hangzás után” leírta volna azt a sztorit, csak kicsit evangéliumibb módon. Nos, nekem mai Krisztust követőnek nem a hasonlóságok okozzák a fejtörést, hanem sokkal inkább az-az egyetlen különbség, ami egyfelől bizonyítja, hogy nincs itt semmi átírás, és ami ugyancsak fel kell tűnjön mindenkinek. Elizeus hazamehet még egy rasuto kisu-ra, még búcsúcsókot adhat a szüleinek, Illés elengedi, megígértetve vele, hogy visszatér hozzá. Ilyen az, amikor az ószövetség egyik legnagyobb prófétáját követi valaki és az ő tanítványa lesz. Jézus Krisztus követése azonban ennél sokkal radikálisabb, még ennél is nehezebb, mert ott nincs könnyes búcsú, nincs múlt temetés meg végső tiszteletadás, hanem amikor elhív, akkor kell a nyomába szegődni, a követésre hívást azonnali egyértelmű engedelmesség kell, hogy kövesse. Ez a keresztyénség, utolsó csók nélkül…
