„Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.” (5.)
Amikor azt mondom, hogy pszeudomorfóza, akkor nem káromkodok, nem is tüsszentek, hanem kicsit az ásványtan szövevényes rejtekébe ásom bele magam. Vannak olyan folyamatok, amikor az ásványok olyan átalakuláson mennek keresztül, hogy közben a kémiai összetételük is megváltozik. Egy más kémiai összetételű ásvány keletkezik oly módon, hogy az eredeti ásvány alakja (morfológiája) megmarad. Azt az ásványt, mely egy korábbi ásvány alakjában jelenik meg az átalakulás után, pszeudomorfózának („álalak”) nevezzük. 🙂 Van ilyen keresztyénben is, habár ott nem hiszem, hogy kémiai folyamatok okozzák ezt a változást, hanem sokkal inkább gyávaság, önzés, gőg, ki tudja még mi. De vannak nálunk ilyen álalakos kis pszeudomorfózák, akiknek az alakjuk tiszta keresztyén, olyasmiket csinálnak, úgy élnek, a látszat az totál meggyőző, de közben az egész mélyén nincsen semmi, csak egy nagy lufi, mert a kegyesség erejét azonban megtagadják. Vagyis, olyan mintha, de közben mégsem az! Szentlélek nélkül erőtlen – szó szerint – a keresztyén élet, vagy a keresztyén életekből álló keresztyén Egyház! Ezek a „mintha” emberek nagyon veszélyesek, nem azért mert ők önmagukban azok lennének, hiszen jóra való kedves-rendes emberek, de mivel olyanok mintha, ezért beléjük kapaszkodunk, rájuk támaszkodunk, választjuk, meg felhatalmazzuk őket, és ebbe ők is beleroppannak, mi meg egyenesen belehalunk. Egyénileg, meg közösségileg is. Szentlélek nélkül nem megy. Ezért mondja az apostol, hogy ezekre nagyon ne építs. Sőt! Fordulj el tehát ezektől!
