„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (45-46.)
Hasonló az életünk egy nagy mérlegeléshez, amikor minden arról szól, hogyan válogatunk a kis életdolgaink között, próbálva fontossági sorrendet felállítani, próbálva eldönteni, hogy mi, mennyire fontos az életünkben. Végül is, egyfajta egyensúlykeresésről van szó, mi és mikor élvez elsőbbséget a többi dologgal szemben. Mikor és mennyit szórakozom, dolgozom, mennyi időm van magamra vagy éppen másokra. Hasonló az életünk egy nagy versenyhez, ahol minden résztvevő a szeretetünkért, az időnkért, a figyelmünkért lép az arénába, s hol az egyik élvez előnyt, hol meg a másik, örök küzdelem, örök lelkifurdalás. Pihenek, pedig dolgoznom kellene, mi lesz a barátokkal, mikor ott van a család, egyáltalán hogyan dönthetem el, hogy mi mennyire fontos az életemben?! Prioritás. Mi a fontos és mennyire fontos? Megőrülés ellen egy evangéliumi kép akadt a kezembe, talán nem véletlenül. Hasonló a mennyek országa ahhoz a kereskedőhöz, aki egész életében az értékeset keresi, s amikor megtalálja az igazi értéket, akkor minden mást beáldoz, hogy övé legyen a legdrágább és legértékesebb kincs. Ha az életedben a legfontosabb személy az Isten lesz, ha az életedben a legfontosabb motiváció az lesz, hogy Isten szeretete a legdrágább kincs, s neked lehet Őt viszont szeretned, akkor minden más egyensúlyba és a jó helyre kerül. A verseny véget ér. Lesz időd mindenre és mindenkire, s mindezt azzal a nyugodt lelkiismerettel, hogy végleg eldőlt életed sorrendje, minden más csak apró részletkérdés. Amikor az Isten szeretete körbeölel minden listáddal együtt, akkor egészen máshogyan tudsz majd dönteni helyzetekről és emberekről, hiszen végre te is a helyedre kerülsz.
