„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (36.)
Valahogy nekem kimaradt az életemből a sokakat utolérő pólómánia. Talán ezért is nézem irigykedve azokat, akik ötletesebbnél-ötletesebb szövegű vagy ábrájú pólókban feszítenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az is irigylésre méltó, ha van minek a póló alatt feszülnie, de most maradjunk szigorúan a csomagolásnál. Azok, akik ezt nagyban csinálják, azt mondják, a póló nemcsak, hogy egyedi kell, hogy legyen, de minden, ami rá kerül, az egy-egy üzenet a viselőjéről a külvilágnak. (A fiam kedvenc pólója: kék alapon fehér betűkkel – AZ ÉN APUKÁM ERŐSEBB!!! és tényleg 🙂 ) Ma egy érdekes pólóról szeretnék írni, arról, amelyik a képen is látszik. Nem sok minden van rajta, ugyanaz a szöveg, egyszer latinul, aztán pedig angolul. „Simul iustus et peccator” vagyis „Egyszersmind igaz és bűnös”. Aki ezt a pólót hordja, önmagáról szeretne mondani valamit a világnak, valami olyat, ami önmagánál mégis sokkal mélyebben gyökerezik. Sokan azt gondolják, az embernek egy póló jutott, amire csak az van felírva: Bűnös! Különösen is ezt szokták mondani ránk, keresztyénekre, hogy mi mindig csak erről beszélünk, ezt az egyet hordjuk. Ez azt hiszem tévedés, hiszen nem lehetünk csak bűnösek, ha Krisztust követjük, hanem egyszerre igazak és egyszerre bűnösek kell, hogy legyünk. Ez pedig nem rajtunk múlik, s nem is bennünk gyökerezik, hiszen Isten az, aki utálja a bűnt, de a bűnöst szereti. Isten igazsága és kegyelme is együtt működik, hiszen aki hisz a Fiúban, az büszkén viselheti az „Igaz és bűnös” pólót, és annak az embernek örök élete van. Aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sajnos csak a „bűnös” feliratút hordhatja, és az Isten haragja marad rajta. Na, ezek után ki akar pólót cserélni?
