„De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” (25.)
Azt mondják, hogy a mennyország az, ahol az angolok a rendőrök, az olaszok a főnökök, a németek a karbantartók, a szeretők franciák, és az egészet a svájciak irányítják. Ezzel szemben a pokol az a hely, ahol a németek rendőrök, az angolok főnökök, a szerelők franciák, a svájciak a szeretők és az egészet az olaszok irányítják. Ha nem is kell ezzel alapvetően egyetérteni, de a lényeg nyilvánvaló: jelentős különbség van a mennyország és a pokol között. Az első szembetűnő különbség majd akkor okoz számunkra meglepetést, amikor rájövünk, hogy vagy itt leszünk, vagy ott. Nincs átmászkálás, nincs katasztrófaturizmus, nincs „megesik a szívem rajtad” jótékonykodás, az van, ami ott van. Az egyik hely a gyötrődésnek a helye, ahol az Isten nélküli állapot állandósul, ahol az ember nem lehet az Isten jelenlétében. Míg a mennyből az örömlakoma zajai szűrődnek ki, ahol nincs éhség, szomjúság, fájdalom, mert Isten mindent és mindenkit megelégít, addig a másik helyen az öröm- és Isten jelenlétének a hiánya okoz majd gyötrődést. A pokol a reménynélküli gyötrődés helyszíne, míg a mennyország a vigasztaló öröm ünneplésének az otthona. A második meglepetés majd az lesz ezzel kapcsolatban, amikor rájövünk, hogy meghívót csak a mennyei partira osztogatnak. Mózes, a próféták, Jézus, az a sok igehirdetés, ezek mind-mind még életünkben meghívók az Isten örömébe, amit ha elfogadunk, akkor mehetünk hozzá. A pokolban nem bűnösök lesznek, meg terroristák meg Sztálin és Hitler, hanem kizárólag azok, akik a mennyet még életükben visszautasították. És ezen még az sem segít, ha a pokolban mégiscsak az angolok lesznek a rendőrök…
